A két Nap

    A KÉT NAP

Sárga ég remeg mint olvadt arany, tégelyben,
fent magas boltozaton két Nap van kelőben!
Egyik vöröses és óriás, narancssárga,
a másiknak inkább sárgás a ragyogása.
A vörösnek enyhe rózsaszínes sugara,
a másik ó ragyog mintha szín kristály szúrna!
Lassan remegve kelnek fel, felhőtlen égre
és mindegyik máshogy vetül le, le a Földre.

A Vörös-nap ó Rómát árasztja el fénynél,
vetekszik a sok okker égetett cseréppel.
Rózsaszínes égboltot vetít, korintuszi
oszlopfők árnyas magányába s átriumi
csendjében, melyben a fehér tógák s tunikák;
sürgőnek s államuk építik mint a hangyák.
Rózsaszín égbolt, villa medencéje kéklik:
s patrícius gyaloghintón, vagy heverészik.

Az örök város felett nem tűz eme nagy Nap,
világit és oly vöröses árnyalatot kap,
a hét domb és a langy táj, hol Herkules szobor
néz a tengernek partjára, zordan izomtól,
míg fényes páncélú légiók  menetelnek,
gályákra, hogy a szelekkel elevezzenek;
amig kemény-lombú fák lágyan borzonganak
mikor nekikarcol a szél s őszséfónodnak.

Másik-nap égetőn tűz Jeruzsálem felett
el is párol ott az égen minden felleget.
Fehér égető fénnyel, borít mindent színbe,
út épül a légiós is izzad ó bele!
Hát még a nép: pasztelles tájon, hol hő remeg
csillanó vízért bégetnek a birka szemek.
Itt csak a rút s piszkos rabszolga izzad, porban,
s e Nap tűz legégetőbben s legforróban.

S e forróság és mértéktelen izzás érlelt
különös gyümölcsöst, amely izével kérlelt,
szürke por-itta gyomorkeserű életet:
hol fakító hétköznapok lepnek éveket.
S eme Nap érlelte az Újabb Bölcseletet;
legédesebb gyümölcsöt mit ember szedhetett.
Így él egy Nap alatt két Nép vagy épp fordítva
két Napnak a fénye tündököl le amoda?

2020.05.23