A és B

   A ÉS B

A és B egység különös kis fém alakok,
fejükben életük: jelkarcolt VHS szalagok!
A és B egység ügyes szürkés plé robotok,
csipből jöttek ó ki belőlük mind hangok!
S ők boldogan éltek minden egyes napot.
Nappal monokróm ragyogás éjjel csak ott
és a szokott helyen csillagnézés csapott
domboldalon elterülve, gátat szabott
a gázolaj sötét eget nézve, kopott
a kamerájuk mely homályban ragyogott!

Fém volt körülöttük ó minden, a házak,
a törzsekből antennaként lógó ágak,
melyek mind tétlen s árván madárra vártak,
de rájuk csak messzi csillagfények szálltak.
A két gép domboldalt feküdtek s bámultak,
míg lilásan mögöttük a jövő-házak,
hóesésben a lámpafényben mind álltak;
mi narancsosan szitált s ők fényben áztak!
A két gép csak feküdt hidegen s bámultak,
szenzorral egyest Androméda karjának!

Fejükben forgott emlékekkel kazetta,
írófej írt rája mit látott, kamera
s e furcsa bolygót rejti az Androméda!
A és B ott pihent ó egymásba karolva
tűnődtek mi lesz ha telik a kazetta
életük elekto-jelek sorozata?
Annál jobban karoltak ők ott egymásba
míg a távolban robbant egy szupernóva!
Így szólt B " Ez életem legszebb pillanata!"
A átkarolta s ott lejár a kazetta.

Jel nélküli kábel tömeget hó fedte
és ők a hópaplan alatt kéz  a kézbe'!
Még világolt de a REC lámpa örökre
kihunyt s elnehezült a lélek börtöne.
S az öreg programozó gyorsan megnézte
mit is ér az ő különc kis kísérlete:
hátha itt lesz: hol a lélek eredete?;
Kicsinyke mozzanatokban is elrejtve?
Nézett a teremtő a felvételekre,

s meg lelte: ahogy ott fekszenek ölelve.