Árnyék és Fény blogja

Szerelem
19611961•  2019. június 15. 00:18

Felhődívány

FELHŐDÍVÁNY


Ma még a sárga ég alján világít a Hold

párnája nyugodt, vigyázó, ringató.

Mint üveggyöngyök úgy hullnak reám puha

esőcseppjei, mint vízben a kékítő,

úgy oldódnak fel az éjben szívem vágyai.


Ringató mesékben ha hinni tudnék még,

vigyázó lépteimmel feléd indulnék.

Biztonságban bekuckóznék karjaid közé,

ha ringató meséidben hinni tudnék még.


Holdvilág mutass utat, őt merre lelem?

Párnája én legyek, ölembe rejtsem el!

Szerelmem ringassa, s ölelő karom,

felhődívány álomképben látni, őt akarom!

Mélység, mely alatta hív, és visszahúz

Földi létünkből egy más világba jut.

Ó ne engedd, hogy a szellő bumfordi dalát

bánat ének kövesse, s ne várja nászi ágy!

Álomképem add jutalmul, s játssz kicsit velem!

Felhődívány legyen most már az én lakhelyem!

19611961•  2019. június 5. 00:45

Eső után

A város végre lélegezni kezd,

Az eső elállt, friss most minden.

Az ablakban vagyok, rád gondolok,

Merre járhatsz most, én nem tudom.


Az oltáron elhervadt a virág,

A násznép lassan oszlik már,

Hangosan sírtam, bár nem tudom,

Miért könnyeztem? Fel sem fogom.


Elhagytál épp most, és éppen ma,

Nem szóltál előre, és én sírtam.

Az ég is rám borult és könnyezett,

De már elmúlt! Ahogy te - belőlem!

19611961•  2019. június 5. 00:43

Szavak, amelyeket egy férfi nem akar hallani

Nem akartalak bántani

azt hittem játék az egész,

de nem tudtam, hogy vágyaid

tengerén utazik ledér - 

pillangó szárnyú vidám fény.


Csak mosolyom küldtem neked,

s nem ígérgettem sohasem,

hogy szeretni foglak téged.

Egy dalos bolondos éjen

megrészegült a nagy világ.


Csak szépen akartam szólni

s boldognak lenni, ha lehet,

Sosem tudnálak bántani, -

mégis ezt teszem most veled.

Hazudni nem fogok:

a barátod leszek...

19611961•  2019. június 5. 00:40

Bevallom

Régi szerelem árnya kél,

Felém fújja az esti szél.

Hódított szavával, verssel,

Mindent adott és el is vett.


Gyönyörű szónak  hisz a lány,

Olvad szívén a jégvirág.

,,Mint a Montblanc csúcsán a jég",

Dallamával célhoz is ér.


Ginának szép szerelméért,

Jégvirágról szólt az ének -

Ma már én bizony jól tudom,

Az én szívemre is hatott...

19611961•  2019. június 5. 00:36

Nincs magány

Ölel, ölelt, és ölelni fog,

Mert szeret, szeretett és szeretni fog.

Táncos nyári szellő 

bíborrá festi a szép eget,

távoli hegycsúcs flegmán integet.

Keres egy szivárványt az égen,

kiutat mutat a messzeségbe,

keres, keresett, keresni fog,

közelebb jönnek a holnapok.

Boldog, boldogabb

legboldogabb, aki átölel engem, 

az marad,

boldogság titkait ugyan 

ki fejti meg...

Varázslat nyugtatja meg a két szemed.

Vár, várok, - várni fog?

Távoli szerelem átkarol,

ölel a boldogság,

vagy eltaszít - boldog mosollyal

elámít.

A messzeségben még csillag gyúl,

majd lassan a szellő elsimul,

elcsendesedik tóban a víz...

Kellemes nyárban egy madár sír...


A város csillogó fényárban áll,

öledben csókomtól nincs magány!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom