Árnyék és Fény blogja

Szerelem
19611961•  2018. december 10. 23:19

Kékrózsa

Tőrként járta át a szívem
Minden kimondott gondolat
De legjobban mégis az fájt,
Ami kimondatlan maradt.


Benned éltem, te énbennem,
Kotta voltam, te dallamom,
Szín voltam a festményedben
S te voltál puha paplanom.


De lettél hideg a nyárban,
Szavamtól elfordult fejed,
S bár én minden este vártam,
De széttépted fényképemet.


Többé látni se akartál,
- rád tört egy újabb szerelem -
Én kérdeztem, Te tagadtál,
Majd elhagytál, szép kecsesen.


A múlt integet, fáj, zenél,
Szívfacsaró, bús dallammal,
Megbocsájtom, hogy elmentél,
Száraz, kék-rózsacsokorral...

19611961•  2018. november 29. 20:56

A búcsú percei

Máris menned kell? - kérdi az öreg úr.
- Igen kedvesem, már muszáj.
Mikor jössz vissza? - kérdi az öreg úr.
- Tudod, kedves, az unokák...

Tudom, tudom én. - mondja az öreg úr,
De már nem hallja válaszát,
Ráncos, hunyorgó szemébe könny csordul,
S "már" várja vissza asszonyát.

Az idős asszony még visszamosolyog,
Hátha elűzi bánatát.
Kalapja fején, alatta kontyot hord,
Mint angyal, ezüst glóriát.

Akkor, most megyek. - mondja az öreg úr,
- Hát csak indulj, de jól vigyázz!
Ne fél,vigyázok. - mondja az öreg úr,
S megemeli a kalapját.

A vonat lassan indulni kész, gőz száll,
Minden utas beszállt. Egy perc
S a paripa mozdul, - az idő megállt...
Majd kezdődik az utazás...

19611961•  2018. november 20. 12:07

Vallomás fényben

-a szív dala-

Szeretlek minden éjszakán,

Hajnali fények hullámán,

Szeretlek bódult mámorral

Ezernyi mézédes csókkal.


Szeretlek s mindig féltelek,

Aggódva fogom meg kezed,

Aggódva nézem szép szemed,

Téged a szél se érintsen!


Vigyázom óvatos lépted,

Várom, hogy énekelj nékem,

Mozdulj felém én-kedvesem,

Borítson el a szerelem!


Lehet, hogy egyszer majd, talán,

A bánat rád és rám talál,

De én még itt leszek neked

És fogom szorosan kezed...


Lehet, hogy egyszer, majd, talán,

Meglátogat egy régi vágy,

De kérlek, állj te mellettem,

Ölelj át forrón, s csak szeress!


Lehet, hogy egyszer majd, talán,

Az idő ránk nyomja fogát,

Lassulnak majd a lépteink,

S elhagyjuk forró vágyaink...


Ezer éjjen és napon át,

Egy egész hosszú élten át,

A hangod nekem üzenjen

A szemed reám nevessen...


Minden, mit látok és érzek,

Minden mi vagyok és leszek,

Minden mi jön és még jöhet

Veled éljem, s te éld velem... 

19611961•  2018. november 20. 12:05

Párbeszéd

Ádám

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

Szellő lebegtette meg a hajad,

Olyan voltál, mint egy látomás

S tudtam, te vagy a végső állomás.


Éva

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

De nagyon melegen sütött a nap.

Futottál éppen át a téren,

S már tudtam, nekem, te vagy a végzet.


Ádám

Mikor én a szemedbe nézek,

Álmok válnak valóra, és fények 

Körülfonják gyönyörű lényed.

Kezed kérem kezembe - Szerelem!


Éva

Boldog mosollyal adom kezem,

Annyit kérek, ne engedd el sosem!

Társad, asszonyod, csak én legyek!

S társad, barátod, szeretőd - leszek!


Ádám és Éva

Semmit nem ígérek, de mindent megteszek!

Senkire nem hallgatok, csak a szívemre!

Áldott az Isten, hogy egymásra találtunk,

Egy életen át - mi egymás mellet állunk.


19611961•  2018. november 20. 11:56

Valaki erre járt

Valaki erre járt, hogy mikor? Nem tudom.

Olyan régen volt már, ma már csak álmodom.

Arany-narancs sugárban fürdőzik a táj,

Simogatja szellő, szétosztja varázsát.


Valaki erre járt, itt hagyta illatát,

Erdő friss leheletével csókolta át,

Szerelmes színeivel szőtte rá magát

A karcsú hídra, amely kacéran áll, vár...


Valaki erre járt, most változik a fény

Átírja a táj "régen volt" történetét,

Őrzik a fák még, elmesélik dallamát

Víztükrén játszadozó huncut mámorát.


Valaki erre járt, - talán éppen csak én -

Szerettelek egykor, és te is szerettél.

Együtt jártunk itt, egy csónakkal délután

A híd alatt eveztünk a napfényen át.


Ha lefekszem este és rólad álmodom,

E mesés folyópartján újból rád vágyom,

Te fogod át karcsú derekam, vigyázol

Reám, nehogy megfázzak. Bódítasz, mondod:


"Ne félj kedvesem, nélküled az életem

Nem kell, csak veled létezem. Én édesem!"

Aztán a reggel újra csupa fény. Vakít.

Felébredek, és magányom kijózanít...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom