Árnyék és Fény blogja

Gondolatok
19611961•  2019. június 18. 09:57

A HAJNALI NAP BROKÁTJA

én nem is tudtam hogy mit gondoltál

te soha nem beszélgettél erről velem

mások mondták hogy mennyire szerettél

te csak csendben figyelted életem

néha harcoltál magaddal s a sorssal

akkor káromoltad ez életet

majd hangos voltál és feszengtél

sokáig nem értettelek


anyámmal is harcoltál hosszú éveken át

szereled nem múlt el a házasságod talán

a valóság ott csücsült melleden

s te nem hagytad hogy nélküled fusson tovább


kiálltál népért és hazáért 

bár sokszor vesztettél csatát

egy elfeledett és elfedett kor emléke

ma még igazságért kiált

s félek a történészek sok mindent 

nem értenek ma már


negyvenöt, ötvenhat, hatvannyolc

csak néhány szám

de e néhány számban megbúvik 

a kiszolgáltatottság


én csak arra emlékszem, ahogy a reggelim

készíted

hosszú úton ne sírjak énekelsz nekem

"fel torreádor öld meg a bikát"

s a sárga-buszon jobb is az utazás

s a rengeteg film amit láttam

a mozi vászonnál

s fent ahol a film forgott

el-elszakadt s nem pörgött tovább


s egy szörnyű estére amelyen 

megvert volt az igazság


később 

amit én nem tudtam

büszkén néztél reám

s mikor baj és bánat borult

reám nem fényes éjszakán

te voltál aki jöttél

segítettél de nem szóltál


aztán egyszer eljött a nap

megeredtek szavaid

s megértettem hogy miért nem mondtad 

egészen addig

elmondani sem volt könnyű

de nem volt könnyű hallani

a múlt árnyai hogyan fonnak át mindent

a mai napig

és még sorolhatnám

bár nehezen indultak most belőlem a szavak

apám voltál

s én gyermeked

ki nem nyújtottam neked vigaszt


helyettem tették ezt lányaim

hozzád szöktek ha érte őket bánat

s a papa hasán ülve érte el őket

a hajnali nap brokátja...


19611961•  2019. június 15. 00:18

Felhődívány

FELHŐDÍVÁNY


Ma még a sárga ég alján világít a Hold

párnája nyugodt, vigyázó, ringató.

Mint üveggyöngyök úgy hullnak reám puha

esőcseppjei, mint vízben a kékítő,

úgy oldódnak fel az éjben szívem vágyai.


Ringató mesékben ha hinni tudnék még,

vigyázó lépteimmel feléd indulnék.

Biztonságban bekuckóznék karjaid közé,

ha ringató meséidben hinni tudnék még.


Holdvilág mutass utat, őt merre lelem?

Párnája én legyek, ölembe rejtsem el!

Szerelmem ringassa, s ölelő karom,

felhődívány álomképben látni, őt akarom!

Mélység, mely alatta hív, és visszahúz

Földi létünkből egy más világba jut.

Ó ne engedd, hogy a szellő bumfordi dalát

bánat ének kövesse, s ne várja nászi ágy!

Álomképem add jutalmul, s játssz kicsit velem!

Felhődívány legyen most már az én lakhelyem!

19611961•  2019. június 5. 00:37

Szikrázó folt

A homok simogatja talpamat,

Kavicsos vízben lépkedni hatalmas,

Óceán partján érzem magam,

Ahogy kezemben izzik a Nap.


Még egyet kell lépni, s a múlt majd

Már egészen mögöttünk maradt,

Nincs más velem csak a jelen,

s tudom, a jövőm esélytelen.


A víz elmossa bánatomat,

Magammal vándorlok háborogva,

De nincs mit tenni - ennyi volt!

Mint szikrázó folt a hűs folyón.

19611961•  2019. június 5. 00:32

álmodom még

álmodom néha még hogy ott vagyok


aztán kábultan felébredek


már belenyugodtam hogy ennyi volt


az élet ezt adta meg nekem


voltak vágyaim egykoron


abban voltak segítő kezek


szép és szerelmes szavak is


és bizalommal teljes életek


álmodom néha de egyre kevesebbet


s álmomban lágyság van mi feltüzel


ölelve csókkal hintem szerte-szét


féltet kincseit lelkemnek


együtt mozdulnak lépteink


együtt és egyfelé vele


az út porában sok tévelygés


de ő megfogja kezem


leány-álom


mondhatja más


nevetséges életek


száz út és száz határ


és az út sem egyfelé vezet


világmegváltó terveink


mi elhagytuk már régen


s ha daloltunk is csak a szerelem


volt számunkra megengedett 


szeretni hazát és szeretőt


hűséggel és félszegen


egy ezredév felnyög és visít


átkot ígér s nincs kegyelem




megcsalt szerelem felsikít


álmodom olykor hogy kis bután


megálmodhatom még álmaim





19611961•  2019. május 27. 21:35

Ne mondj le semmiről!

"Ne mondj le semmiről!" mert eljön majd a hajnal,

amikor vöröslő csillagokkal s bajjal

látod a napfelkeltét a sárga láthatáron

s a akkor csak azt érzed ez már csak egy álom.

"Ne mondj le semmiről!" mert hajlott öreg hátad

kerevetnek döntöd és fájlalod a lábad,

és az út már nem lesz olyan messze,

mert nem látod a végét, szürke hályogba lesz veszve.

"Ne mondj le semmiről!" amíg fényes az éjjel,

mert eljön az idő amikor a hűvös már nem ad enyhet,

csak fázik a tested. Eljön a nap, mikor 

mindent feledve már csak emlékeidről

mesélni lesz kedved, - s ha lesz ki meghallgat

és forró lesz a lelked, áldani fogod az eget:

De jó, hogy ezt mind megélhettem!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom