Árnyék és Fény blogja

Egyéb
19611961•  2018. december 30. 22:05

Bohóc sipka, kis cipő

Bohóc sipka fején,
trombita kezében,
harsogó hangja szól,
szilveszter van újból.


Pereg az időgép
vele változó kép
csecsemő cipő rég,
váltó cipő jön még,


aztán tornacipő
melyben lépked, minő
lakcipőben menő
később nyakkendő jő...


Évek hosszú sora...
Trombita meg cola,
malacsült citrommal
hájas tészta vajjal...


Fejre áll a világ
egy éjjelre diák
minden felnőtt ember
kíván víg szilvesztert!


19611961•  2018. december 7. 23:57

Jelenéseim

Nem tudom megrettenjek-e

Álmaim fura képein - 

Nem tudom, ismeretlennek

Fogadjam-e érzéseim?


Az idő lassan lepereg,

A tengeren vitorlát bont

A hideg zord, elepedek,

Arcodnak vonalát vágyom


S tudom ablakon áttekint -

Gőz vagy felhő, s Ő rám tekint...

Kavargó, forrongó agyam

Hordozza a mosolytalant...


Talán őrült kábulatban

Talán örök ámulatban -

De határtalan világban

Lebegek, fájok, virágban.


Vedd le végre kalapodat,

Hajtsd meg előttem magadat...

Utazz a felhőkben, vágyban

Lépj elő, harapj almádba!


 S ha elért a végső álom,

- a fogadást én majd állom -

S te imádkozz, mert más út nincs,

Reméld, hogy Isten ránk tekint.

19611961•  2018. november 29. 20:56

A búcsú percei

Máris menned kell? - kérdi az öreg úr.
- Igen kedvesem, már muszáj.
Mikor jössz vissza? - kérdi az öreg úr.
- Tudod, kedves, az unokák...

Tudom, tudom én. - mondja az öreg úr,
De már nem hallja válaszát,
Ráncos, hunyorgó szemébe könny csordul,
S "már" várja vissza asszonyát.

Az idős asszony még visszamosolyog,
Hátha elűzi bánatát.
Kalapja fején, alatta kontyot hord,
Mint angyal, ezüst glóriát.

Akkor, most megyek. - mondja az öreg úr,
- Hát csak indulj, de jól vigyázz!
Ne fél,vigyázok. - mondja az öreg úr,
S megemeli a kalapját.

A vonat lassan indulni kész, gőz száll,
Minden utas beszállt. Egy perc
S a paripa mozdul, - az idő megállt...
Majd kezdődik az utazás...

19611961•  2018. november 29. 20:54

Gyászollak

Gyászollak ahogy visszanézek,
Engem nem köt már a Földi lét -
Vigyázz magadra, én szeretlek,
Testtelenül élek angyalként...
Könnyeid gyöngyként peregnek le
Hozzám sóhajod hozza a szél,
Te ne gyászolj, te még ott lent élj!
Én már mosolygok Isten ölén...

19611961•  2018. november 20. 12:05

Párbeszéd

Ádám

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

Szellő lebegtette meg a hajad,

Olyan voltál, mint egy látomás

S tudtam, te vagy a végső állomás.


Éva

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

De nagyon melegen sütött a nap.

Futottál éppen át a téren,

S már tudtam, nekem, te vagy a végzet.


Ádám

Mikor én a szemedbe nézek,

Álmok válnak valóra, és fények 

Körülfonják gyönyörű lényed.

Kezed kérem kezembe - Szerelem!


Éva

Boldog mosollyal adom kezem,

Annyit kérek, ne engedd el sosem!

Társad, asszonyod, csak én legyek!

S társad, barátod, szeretőd - leszek!


Ádám és Éva

Semmit nem ígérek, de mindent megteszek!

Senkire nem hallgatok, csak a szívemre!

Áldott az Isten, hogy egymásra találtunk,

Egy életen át - mi egymás mellet állunk.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom