LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
MũvészetArnyekEsFeny• 2019. szeptember 23. 19:53
KÉKBŐL NYÍLÓ
Számtalan redőivel hullámzik a víz,
gondolataimmal a régi múltba visz.Felidéz azúr tengerbe csókolt éjjelt,szellő táncoltatott vizet, festett képet.Megfogni nem lehet, elillan, mint pillevárnád, hogy meglegyint gurgulázó fénye,örvénylő ereje visszahúz a mélybebelefulladnék, a kék-fehér szívébe.
Most a mélyéből, mint megfogant varázslatkiveti magából világát csodának,kék rózsát hajt, növeszt vizének habjainhogy kit megérinthet a lelkét hagyja itt.
Majd újra az örvény gyűrűjét felhúzza,cibálja a vizet, felhőkké dagasztja,megmosdatja arcod, letörli egészena múlt fájdalmait virágba enyéssze!
ArnyekEsFeny• 2019. május 13. 18:13
Csengőn-bongón
Csengőn-bongón megszólal az élet,
Ha velem vagy én sohasem félek,
Dalod szálljon hozzám, elveszek benned!
Mondják a hangjegyek is: szeretlek!
Zongorámra olvad a viasz,
ArnyekEsFeny• 2018. június 3. 18:15
Ne hagyj el (kedves szerző-társ)
Ne hagyj el kedves szerzőtárs!
Remegve várom válaszod,
Izgat minden jó szó, minden
Gondolat, mi írásomtól
Fejedben megfogant. Segíts,
Mert amint időm engedi
Verseid ujjam keresi.
Pszichémre üdítőként hat
Szavad, még akkor is ha én
Sokszor "elhanyagoltalak".
Maradj még, kérlek, kedvesen
Küldd hozzám figyelmed, hangod,
Ígérem mindig meghallom!
Hűségem figyelmem - Tiéd!
Csak, mint a tenger - hullámként,
Dagály van, vagy jön az apály,
A napok sora nagy talány.
Mindig szomjazom szép szavad,
Szívverésem - tiéd marad!