FÉNY VAGYOK

Tudom szeretni a kéklő ibolyát,
Tudom meglesni a hű gerlice párt,
Mert ,,Áldott csodáknak tükre a szemed "
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Fáradt matróz vagy háborgó tengeren,
Szomjas utazó hegyeken, réteken,
Harcos vérmezőn, s a városok felett,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Pihenj meg ölemben, mondd el bánatod,
S ha nincs szólni kedved, én is hallgatok...
Majd ha szavaid patakja megered -
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Baráttá fogadnak majd a csillagok,
A sötétség leple lágyan ránk hajol,
Meleg szárnyával puhán ölel, szeret,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


S ha elmész majd, mert másnál a Nap ragyog,
 - Nálam hagytad múltad, búdat, bánatod, -
Ne félj! Én soha fel nem hánytorgatom...
Fényem utánad küldöm, mert Az én vagyok!

Ady Endre: Mert engem szeretsz; című versének egy részlete