Árnyék és Fény blogja

Vélemény
19611961•  2019. május 8. 23:39

Te is mesélj Róla!

Te is mesélj Róla!


Mikor esti fénynél csillagok ragyognak

Hősi vitézekről regék lángra gyúlnak.

Királyok csatáit beszélik estéken

Boldoggá lészen a gyermeki lélek.

Ha én egyszer végre királylány lehetnék,

Magamhoz királynak Toldi Miklóst venném.

Becsületes magyar, szereti a földet,

A földön dolgozó tisztességes embert.


Lovagi ruhája többet jelent nekünk,

Ezer varázslóval nem ér fel, mesélünk:

Harcolt farkasokkal, s cseh vitéz ellen,

Kiállt a gyengébbért, nemes vér folyt benne!

Küzdött hazájáért, szíve és szerelme

Piros-fehér-zöldben bólogat a szélben.

Ó bár minden gyermek ismerné a nevét!

Olvassunk hát róla! Tegyük őt ismertté!

19611961•  2018. november 20. 12:10

a sötét

Az idő semmit nem kímél,

Az emléked bennem még él,

Rózsaszirmok hullanak szét

Bársonyba borít a sötét...

19611961•  2018. november 20. 12:01

Évek óta...

Évek óta szeretném, ha újra 

fehér lenne a karácsony,

Várom, hogy minden fehérben csillogjon.

Tiszta és szép legyen ezen az éjszakán a világ,

Szálljon reá szikrázó hópehely, 

Borítson be szárnyával - a szeretet.

19611961•  2018. október 14. 19:39

Én szeretlek...

Én szeretlek, én szeretlek,

Bánatban, örömben, ködben,

Zajban, füstös felhők mögött

Budapest, te örök, - örök!


Szeretlek szürke kövekkel

Falaidról omló színnel,

Illattal és bűzös szaggal,

Éjjeli fényben, sok zajban...


Szeretlek én - nyüzsgő város

Estére kihűlő, álmos,

Vonattól sajgó sebeddel

Reggelre ébredő fénnyel.


Karcsú hidaiddal ölelsz,

Hullámzó Dunáddal  felelsz

Az emberek sóhajára,

Bánatára, víg dalára.


19611961•  2018. szeptember 28. 19:49

A hízelgő

A régi mesében hízeleg a róka,
A fekete holló étkét is kicsalja.
Tán hiúságának engedett a madár?
Hangját kiereszti, s rikoltozva danász.
Én e mesét hallva mindig azt gondoltam,
Milyen kínokat is szenvedett a róka.
Amikor a holló énekelni kezdett,
Ezt bizony egy rakás sajt sem feledtette!
Arra is gondoltam, ravasz volt a madár
Amikor a nagy fa tetejére felszállt.
Illegette magát, kacéran mutatta
Milyen finomság jár majd a hallgatónak.
Ravaszdi talán őt észre sose veszi,
Ha sajtjával a rókát nem hitegeti.
Illatos falattal repült a rókához
Csodás vörös szőrű hallgatóságához,
Várva, hogy sajtjával megváltsa figyelmét,
Örök fabulával vigye végre tervét...
A holló azóta jót nevet magában,
A világ részvétét kivívta "hangjával"!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom