LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
SzerelemTudtam...
Tudtam, hogy ez az este így lesz tökéletes.
Tudtam, érintésed - érinthetetlenné tesz.Éreztem, körülöttünk lángokban áll a ház,Éreztem, napfénye áradt hűvös éjszakán.Vándorének
Vándorének
Volt úgy, hogy hosszú lett az út,S lesz még, hogy felém nyúl a múlt.Hátamra veszem fel éltemMegyek előre, nem félek.
Tudom jöhet bánat ha márHűs a szívben izzó parázs.A tűz nem lángol, oly parányMi megmaradt, nem akadály.
Útra kél a vándorlegény,Felfedni a város színétKöd mögöttem, köd előttemElillant a napfény tőlem.
Gyöngyként ontom könnyeimet,Féreg rágta meg lelkemet,Árnyékomban elrejtezem,Foltot varrok a szívemre.
A méreg már nem fog rajtam,Szellem létem nem mihaszna -Új értelmet ad létemnekVándorlásom lett az éltem.
...mint zizegő dongó
Bokrodban rejtőzködik a simogató
lágy szellőben és hajnalban lopakodó
gyöngyként csillogó ezüstös esőcseppek
bíbor-zöld levelén elterülnek, rebben
a virág napfény ízében, s mint zizegő
dongó, kit a tavasz ébreszt, rászáll felhő
fehérben a titkot rejtő csodás levél
sűrű menedéke. Viaszos csipkeszél
rejtekében még zenél, - ébressz fel kérlek,
önző ölelésben, ködös feledésben -
vörös puha párnádon érjen a hajnal!
Vörös alkonyon
Belefeszültem e csodálatos világba.
Fentről nézek le önmagamra -Mintha minden idegszálam kilépni készülne - porhüvelyemből, - fáj a test, fáj a lélek, fáj élni, szeretni, lenni, fáj a múlt éveit feledni...Csodára várva létezem, lebegek,tudom veled már egy úton nem megyek.Elvesztettem régen e meg nem vívott csatát.Csodás életem csodálatos dalát.Hívj vagy kergess el, mindegy már nekemnélküled élek vagy akár veledmaradni, tán indulni, megfogni kezed...Itt vagy bennem zenéd hallgatom,csend orgonáján, vörös alkonyon...Lement a Nap
Lement a Nap, szürkeségben
Izzik, forr az alkony vére.
Föld virágát, karcsú nedvét
Az éjjelnek küldi fényét.
Ezer apró szikra égen,
Karcolatot tesz a képre
Hűvös szellő megfodrozza
Vizét a part elcsitítja.
Mólón állva néz az égre
Szerelmesét várja félve
Majd a fejét lejjebb hajtja
Tükrében arcát mosdatja.
Mire megjön szerelmese
Minden fürtje helyén legyen,
Ragyoghasson az ég alja
Borús tájat eltakarva.
Lement a Nap, Jő az éjjel
Harcot nem vív a sötéttel,
Nagy szárnyát most kinyújthatja,
Hogy szerelmét betakarja.