LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Szerelem
ArnyekEsFeny•  2019. május 19. 22:22

Tudtam...

Tudtam, hogy ez az este így lesz tökéletes.

Tudtam, érintésed - érinthetetlenné tesz.

Éreztem, körülöttünk lángokban áll a ház,

Éreztem, napfénye áradt hűvös éjszakán.


ArnyekEsFeny•  2019. május 14. 00:33

Vándorének

Vándorének


Volt úgy, hogy hosszú lett az út,

S lesz még, hogy felém nyúl a múlt.

Hátamra veszem fel éltem

Megyek előre, nem félek.


Tudom jöhet bánat ha már

Hűs a szívben izzó parázs.

A tűz nem lángol, oly parány

Mi megmaradt, nem akadály.


Útra kél a vándorlegény,

Felfedni a város színét

Köd mögöttem, köd előttem

Elillant a napfény tőlem.


Gyöngyként ontom könnyeimet,

Féreg rágta meg lelkemet,

Árnyékomban elrejtezem,

Foltot varrok a szívemre.


A méreg már nem fog rajtam,

Szellem létem nem mihaszna -

Új értelmet ad létemnek

Vándorlásom lett az éltem.

ArnyekEsFeny•  2019. május 13. 00:10

...mint zizegő dongó

Bokrodban rejtőzködik a simogató
lágy szellőben és hajnalban lopakodó
gyöngyként csillogó ezüstös esőcseppek
bíbor-zöld levelén elterülnek, rebben
a virág napfény ízében, s mint zizegő
dongó, kit a tavasz ébreszt, rászáll felhő
fehérben a titkot rejtő csodás levél
sűrű menedéke. Viaszos csipkeszél
rejtekében még zenél, - ébressz fel kérlek,
önző ölelésben, ködös feledésben -
vörös puha párnádon érjen a hajnal!

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:05

Vörös alkonyon

Belefeszültem e csodálatos világba.

Fentről nézek le önmagamra -

Mintha minden idegszálam 

kilépni készülne - 

porhüvelyemből, - fáj a test, 

fáj a lélek, fáj élni, szeretni, lenni, 

fáj a múlt éveit feledni...

Csodára várva létezem, lebegek,

tudom veled már egy úton nem megyek.

Elvesztettem régen e meg nem vívott csatát.

Csodás életem csodálatos dalát.

Hívj vagy kergess el, mindegy már nekem

nélküled élek vagy akár veled

maradni, tán indulni, megfogni kezed...

Itt vagy bennem zenéd hallgatom,

csend orgonáján, vörös alkonyon...

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:01

Lement a Nap



Lement a Nap, szürkeségben
Izzik, forr az alkony vére.
Föld virágát, karcsú nedvét
Az éjjelnek küldi fényét.
Ezer apró szikra égen,
Karcolatot tesz a képre
Hűvös szellő megfodrozza
Vizét a part elcsitítja. 
Mólón állva néz az égre
Szerelmesét várja félve
Majd a fejét lejjebb hajtja
Tükrében arcát mosdatja.
Mire megjön szerelmese
Minden fürtje helyén legyen,
Ragyoghasson az ég alja
Borús tájat eltakarva.
Lement a Nap, Jő az éjjel
Harcot nem vív a sötéttel,
Nagy szárnyát most kinyújthatja,
Hogy szerelmét betakarja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom