Árnyék és Fény blogja

Vallás
19611961•  2019. január 19. 18:35

Hallani vélem

Már régen nem dobban szíved

De én még hallani vélem.

Már rég véget ért ballada

De  dallama még elringat

Szomorkás, méla bús hangja

Fülembe zúgó harangja

Már régen feladtam, - s hajnal

Magányában színarannyal,

Bársonyában bíborban kél -

Fájdalmában suttogó szél...

Már régen nem tettem össze

Elfelejtettem  hogyan kel,

Imádságban elhordozni

Szeretetben feloldozni,

S végül azt mondani, - szállj le,

Szívem szomorító ének,

Mert én még hallani vélem...

Isten hangját is a csendben...

Ahogy azt mondja most - ámen.

19611961•  2019. január 10. 19:40

Hitvallás

Hiszem, hogy Föld és ég egyesül,

Hiszem, hogy minden lépésemnél

Egy angyal felettem is repül.


Hiszem, hogy lágy mozdulatommal

Lelkedről lehullik a kötél,

Mosoly ül arcodra, - élni szép!


Hiszem, hogy hangomból melegség

Szavaimból szeretetem kél,

Elmossa bánatod, felüdít.


Hiszem, hogy alázattal adom

Kincsemet, s kicsinyes uralom

Elkerüli életem. Szállok...


Hiszem, hogy mindennap küzdelem,

Csodálatos feladat, hívás,

Ami utat együtt járunk be...

19611961•  2018. december 10. 21:43

A fenyő illata

 - Megkötözve fekszem a hóban,

utazom már kedves kis madár. 

Most félek, de messze visz a szán.

- Messze visz, oda, ahol várnak,

ahogy mondtam, - csodás nagy fenyő!

Királyként állsz majd a szobában,

ragyogsz, mint egy isteni erő!

- S ott lesz majd, az akiért hívtál?

A lány, aki köhög és beteg?

- Ott fekszik, rózsás arcocskája

lázban égő, tüdeje piheg.

- Ó bárcsak, tollas kis barátom

illatommal gyógyíthatnám meg...

- Meggyógyítod biztosan tudom,

nemhiába téged visznek el.


Siklott a szán, a két ló húzta,

A fenyő a házba érkezett.

Illatával gyógyított, hódolt,

mosolyt csalt a gyermekszemekbe.


S a karácsony élettel telt meg...


19611961•  2018. december 10. 16:12

Istenben gyönyörködöm

Ma a pokol vöröslő lángja

a látóhatárra költözött,

s hogy megmutassa, 

mily hatalma van e világban

integetett  

a csupasz fák ágai között. 

Riadtan kerestem az úton,

képzeltem el a tragédiát, 

fel se fogta még agyam,

hogy milyen képet lát.

Felnéztem az égre, s láttam

a fekete felleget,

és tudtam, a fénylő vörösség

nem tisztaságból született.

Intő jelt rajzolt az égre - 

mondhatnánk karcolást, -

figyelmeztetés, az élethez

nem elég a ragyogás!

Sötét fellegek takarják el

a Napot, és vérré válnak 

benne a fák, ágai némán 

rikoltják -

látod vagyok! 

Adj végre feloldozást!

Belehaltam a télbe, 

csak bízom az új tavaszt,

de a sötétet el sosem űztem -

csak hittem - s ez nem ugyanaz!


Nem kell a vöröslő izzás,

nem kell az eget rengető óda!

Elég egy csöppnyi szeretet,

s fény árad majd mindenhova.

Elég egy apró zöld ág,

egy örökre zöld fenyő,

s hogy észrevegyük -

fejünk fölött most még sok a borús,

fekete felhő.

S ha kábult életed felváltja

az apró kis öröm, 

Akkor a pokol tornácán át is

Istenben gyönyörködöm.

19611961•  2018. december 4. 20:28

Úgy legyen!

Ma csak a szobámban lennék,
Ma csak egy kicsit sötétben.
Ma csak annyi jót szeretnék,
Hogy csendben szólj, és engedj el.

Ma viharos szelek fújnak
Ma szürkén süt a nap reám,
Pedig szobám melegében
Meg-megcsillan egy gyertyaláng.

Átadom magam egészen
Egy áldásos kis dallamnak,
Nyugalmat hozzon szívembe
Az adventi szép szólam.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom