LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Vallás
ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:49

REGGEL

esőcseppel érkezik a hajnal

a virágszirma féltőn lepereg

mint lomha macska nyújtózik rajta

a köd mely tán feledést melenget


pilláin csillog még ezüst cseppje 

majd kristállyá válik gyönyörködtet 

álmát őrizve új napot épít

csodára vár mert vele van hite...

ArnyekEsFeny•  2019. május 13. 22:57

BOLDOG-MONDÁSOK

Lelki szegények


Boldogok a lelki szegények

mondja nékünk az Úr

és mi soha nem értjük 

mitől boldog a balga 

bús szegény ember 

aki küzd vadul


mitől lesz boldog kinek nem jut

csak a barna föld sara

aki nem találja 

ki lehet önmaga

mitől élvezi majd az életet szépnek 

kinek sarkában a fájdalom lépdel 

konok fájdalmát le se teszi 

éjszakára talán őt elengedi

s majd újra imára kulcsolja kezét

de nem tudja napja mennyit ér


és mégis ő hordozza a titkot magát 

mibe belefájdul a hitetlen világ 

mert csak nézi de nem érti meg

bolond - gondolja

majd tovább siet


pedig többet tud mint korántsem

sejtenéd

nála a titok mert elfogadta

földi életét

s a földnek nem sarát látja

látja benne a csodát 

érzi hogy miből nő ki a virág

és a hatalmas ezredéves fák


látja a föld sarában felnőni a gyermeket 

kiért anyáknak imája zengedez


és valóban boldog hisz övé a hite

tengerben úszó halak és a gerlice

minden övé és így nem kell más neki

mert megtanulta már boldoggá ez teszi


zenél neki bokorban a madár

szellő sípját fújja levelén rezeg a hárs

nem kíván többet csak mi övé lehet

s lelkében pillangók repdesnek


lelki szegény mind ki tudja jól

pitypangnyi életünk  valahol

lebeg a létezés szellemsíkján át

gazdaggá teszi a szeretet-láng


ki mindent megkap de lelkében 

kárt vallott

lehet bárhol de tudja jól

megnyeri tán a világ kincseit

s elveszíti szíve színeit


boldog tehát ki nagyra sose vágy

nem vonzza ábrándokból szőtt

hártyafalú vár

ki magáénak tudja szerelmét gyermekét

Istennek ajánlva lelkét és kezét...

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:08

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Mint király jött szamárháton

elé terültek ruhák és virágok,

vele mentek tanítványai,

s mind azok, akikért vére hullatik...

Aztán mégis gyilkosok kezére adták,

ott már nem volt elég a virágágy,

ott már vérben úszott és könnyben

ázott a világ,

S megtagadta hitét a világ!

Fekete felhő borult az égre,

emlékké vált sok jó téteménye,

átkozottból így lett áldott a világ.

Krisztus bocsáss meg! Virág helyett

a szívem teszem, hogy szamaraddal

újra jöjj- király!

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:03

Bűnbeesés

Nélküled én nem létezem,

Veled mindig eggyé leszek.

Néhány méterre ha elmégy,

Szívemhez ki lesz ki felér?


Magányos a Paradicsom,

Kevés ember lakja - bizony!

Szavával a Kígyó kábít,

Friss almával bűnre csábít.


Ádám hol vagy? Merre jártál?

Nézd csak szedtem neked almát!

Piros kívül, édes csókja,

Ízleld csak meg alkonyatra!


Az alma biz' édes nedű

Kígyó örül, jöhet a bűn!

Éva nézi de nem érti

Párja miért számon kéri...


Drága Évám, én asszonyom!

Az Isten a haragosom!

Nincs már lakás, nincsen segély,

Dolgozhatunk a kenyérért!

ArnyekEsFeny•  2019. január 19. 18:35

Hallani vélem

Már régen nem dobban szíved

De én még hallani vélem.

Már rég véget ért ballada

De  dallama még elringat

Szomorkás, méla bús hangja

Fülembe zúgó harangja

Már régen feladtam, - s hajnal

Magányában színarannyal,

Bársonyában bíborban kél -

Fájdalmában suttogó szél...

Már régen nem tettem össze

Elfelejtettem  hogyan kel,

Imádságban elhordozni

Szeretetben feloldozni,

S végül azt mondani, - szállj le,

Szívem szomorító ének,

Mert én még hallani vélem...

Isten hangját is a csendben...

Ahogy azt mondja most - ámen.