Árnyék és Fény blogja

Vers
19611961•  2019. május 13. 18:10

Tigris, tigris


Hideg hó hűvősében
meleget ad, átölel,
anyai bőségében
sárga tigris már közel.
Kicsinyét védi fagytól,
eleségét a sastól,
Fejét lehorgasztva áll,
Szeme csillog, jer tovább!
"Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,"
Puha léptű jó anya,
rád talán lesújtana.
A világgal harcot kezd
kicsinye védelme ez,
de ha jön a friss tavasz,
elnyújtózik boldogan...




William Blake idézet van a versben


19611961•  2019. május 8. 23:39

Te is mesélj Róla!

Te is mesélj Róla!


Mikor esti fénynél csillagok ragyognak

Hősi vitézekről regék lángra gyúlnak.

Királyok csatáit beszélik estéken

Boldoggá lészen a gyermeki lélek.

Ha én egyszer végre királylány lehetnék,

Magamhoz királynak Toldi Miklóst venném.

Becsületes magyar, szereti a földet,

A földön dolgozó tisztességes embert.


Lovagi ruhája többet jelent nekünk,

Ezer varázslóval nem ér fel, mesélünk:

Harcolt farkasokkal, s cseh vitéz ellen,

Kiállt a gyengébbért, nemes vér folyt benne!

Küzdött hazájáért, szíve és szerelme

Piros-fehér-zöldben bólogat a szélben.

Ó bár minden gyermek ismerné a nevét!

Olvassunk hát róla! Tegyük őt ismertté!

19611961•  2018. szeptember 17. 20:41

GESZTENYEFA ÁRNYÉKÁBAN

Ha tűz a nap és bánt a fény,
Hűsítő árnyékában lelked felüdül,
Tenyérformájú levelével átölel,
Lehullik, megpihenve válladra ül.
Gesztenyéje koppan fejeden,
Álmodozásodból magadhoz térsz,
Még meleg van, lenge a ruhád,
De mozdul a levegő, éled a szél.
Ülj még egy kicsit, olvass verseket,
Lágyan ringat a levél-zene,
Vigyáz rád, mint kis gyermekre,
Ki gesztenye bábjával mesél…

19611961•  2018. augusztus 28. 22:06

Őszi fám

Peregnek a lila falevelek,

Sárga testvéreiket hívják útra,

Rozsdabarna szikkadt öreg úrnak

Üzennek, őszi táncukba rejtőznek.


Elcsigázottan megpihen a napfény

Egy-egy kóróágon siratja nyarát,

Széltánccal suttogja mély fájdalmát

S közben alázattal ringatja fejét.


Mára már megfásult a gyönge hajtás,

Elvégezte mind e nyári munkáját,

Rügyet fakasztott, gyümölcsöt kínált.


Ami még megmaradt a nyár örömből

Azt elteszi mélyen, szíve dörömböl

Új tavasz remény-ígéretével - jöjj!

19611961•  2018. június 3. 18:15

Ne hagyj el (kedves szerző-társ)

Ne hagyj el kedves szerzőtárs!
Remegve várom válaszod,
Izgat minden jó szó, minden
Gondolat, mi írásomtól
Fejedben megfogant. Segíts,
Mert amint időm engedi
Verseid ujjam keresi.
Pszichémre üdítőként hat
Szavad, még akkor is ha én
Sokszor "elhanyagoltalak". 
Maradj még, kérlek, kedvesen
Küldd hozzám figyelmed, hangod,
Ígérem mindig meghallom!
Hűségem figyelmem - Tiéd!
Csak, mint a tenger  - hullámként,
Dagály van, vagy jön az apály,
A napok sora nagy talány.
Mindig szomjazom szép szavad,
Szívverésem - tiéd marad!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom