Árnyék és Fény blogja

Gyász
19611961•  2019. június 5. 00:45

Eső után

A város végre lélegezni kezd,

Az eső elállt, friss most minden.

Az ablakban vagyok, rád gondolok,

Merre járhatsz most, én nem tudom.


Az oltáron elhervadt a virág,

A násznép lassan oszlik már,

Hangosan sírtam, bár nem tudom,

Miért könnyeztem? Fel sem fogom.


Elhagytál épp most, és éppen ma,

Nem szóltál előre, és én sírtam.

Az ég is rám borult és könnyezett,

De már elmúlt! Ahogy te - belőlem!

19611961•  2019. június 5. 00:41

Néma tánclépések

A néptánc teremben csend van.

Nem kacagnak a gyerekek.

Táncos lépteik némák ma,

hangtalan ritmusuk feszes.


A csend és a reggeli fény

magával vitte, már nem fél.

Hajnalban még pacsirta szólt -

törékeny lényéhez hajolt

egy angyal, s útra hívta őt...

Ahol az utak fényesek

s a szívek szeretnek - ott várták ŐT.


Némán mozdulnak a kis cipők,

ritmusra mozdul lányok 

derekán a szoknya...

Koma tálát hozza, hogy betérjen Ő,

mert őt a Menny befogadja...

19611961•  2019. május 27. 21:32

Mielőtt elmennél

Mielőtt úgy mennél el, hogy azt hiszed

érted nem dobban meg szívem -

halkan csendben elárulom

szólni nem fogok,

csak meghalok.

Mosolyom lesz majd hangtalan

elmúlik bennem zajtalan

szépsége szerelmednek

s csalódása lelkemnek.

Az nap csend lesz, -majd újra dal

csalódásomnak dallama

s kezed nyomát még keresem -

nem zavarlak már sohasem...

19611961•  2019. április 28. 15:03

Anyám volt...

Anyám volt, és olyannak tűnt, 
mint a többi anya,
öröm járta át akkor a házunkat.
Gyermek voltam, kincse, mindene,
de ahogy nőttem, lettem ellene.
Őszes hajába fújt a szél,
Kis kertjébe hullott falevél.
Csak egy rigó dalolt az orgonán
s hiába várta, nem mentem el hozzá.
Nem is hívtam, messzire mentem el
szívemből kizártam, át se öleltem.
Ma már hívnám, hogy jöjjön, itt a kert,
hívnám, hogy fogja meg kezem...
Kertje rejtekébe búvó kis madár
régen nem dalol már az orgonán.
Kedvenc virágai újra élednek,
tavasz melegével nekem üzennek...
Drága két kezét megmelegíteném,
ha múltjáról mesél, meghallgatnám én.
Elkéstem, így mást nem tehetek - 
színes virágait csokorba rendezem.
Még egy könnycsepp, amit hullatok, 
miközben fájdalmam a sírjára rakom...

19611961•  2018. november 29. 20:54

Gyászollak

Gyászollak ahogy visszanézek,
Engem nem köt már a Földi lét -
Vigyázz magadra, én szeretlek,
Testtelenül élek angyalként...
Könnyeid gyöngyként peregnek le
Hozzám sóhajod hozza a szél,
Te ne gyászolj, te még ott lent élj!
Én már mosolygok Isten ölén...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom