LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

A rakparton sorban cipők

őrzik az elmúlt csúf időt

melyben ember temetője

a Duna hullámzó vize

régmúltnak emléke fémbe

szomorú sorsukat félve

emlegetik a pestiek

s cipőjük mementójuk lett

új cipők kerülnek oda

oda de bőrből a partra

s a Duna vize csak folyik

sírva mossa a "Fáj-fokig"

habtestével már nem bódít

ringatózva már nem hódít

elnyelték a fodros habok

ki tudja lesznek-e karok

melyek karolják s kapok-e

hírt róluk melyben csillagok

gondolnak esténként rájuk

ha majd őket -  megtaláljuk...