Árnyék és Fény blogja

Közélet
19611961•  2018. október 22. 21:36

Honvágy

Piros tetős kicsi házban
Édesanyám sürög-forog,
Gyermekeit hazavárja,
Szívében a bánat zokog.


Messzi mentem szép hazámtól
Gémes kút hangarékja zeng,
Felidézi, nagyapámtól 
Hallott mesét, mely visszacseng.


Tudom, nagyon messze mentem,
Túl, a képzelet határán -
Vándor szívem beismerte,
Szebb életem vágya árán -


Honvágy ébredt bús szívemben.
Minden, mire vágytam, megvan,
De a szellő másként rebben -
Lelkemből a dallam - elhalt.


Piros tetős kicsi házban
Édesanyám, sürögj-forogj!
Gyermeked jön haza, látsz ma!
Szívemben boldogság lobog.




(Hangarék a neve annak a gémeskút ostorára szerelt kovácsolt vas kulcsnak vagy kupaknak, amelyhez a vödör fülét rögzítik.)

19611961•  2018. október 16. 21:20

Szülessen újjá!

Ó mennyi fájdalom sír a hideg utcán!
Milyen sok árván marad ember didereg!
Szívünk jégvirág-ágán szeretethullám
Keresi vágyát, - elhagytam a hitemet.
Ahogy szállását kereste a szent család,
S nem volt, aki, hívja, várja, befogadja
Úgy siratja múltját, életét, szívszavát - 
Kapu alatt fázó, kuporgó alakban...


Benne látom anyám görnyedt, hajlott hátát,
Járásában - apám mozdul, biceg felém...
Tekintetében, könyörgés, hogy most talán,
Ezen az éjjelen - élete véget ér.
Hitem keresve hozzálépek, kezem nyúl,
Választ remél. Fájdalommal teli múltból
Szakadt ruhák alól, egy kéz felém kinyúl
S szeretet fakad fel,  mint víz a mély kútból.


Ma éjjel egy angyal száll minden ház felett,
Ma éjjel koldusból lesz igazi király!
Ma éjjel - talán - megtalálom a hitem,
Egy fagytól vöröslő kéz vezet, szeret, áld.
Koldusként született megváltó nagy király -
Letérdelek eléd, s könyörögve kérlek,
Vezesd haza anyáink elveszett "fiát",
Gyúljanak az égen karácsonyi fények!


                                        Szülessen újjá a világ!

19611961•  2018. október 14. 19:39

Én szeretlek...

Én szeretlek, én szeretlek,

Bánatban, örömben, ködben,

Zajban, füstös felhők mögött

Budapest, te örök, - örök!


Szeretlek szürke kövekkel

Falaidról omló színnel,

Illattal és bűzös szaggal,

Éjjeli fényben, sok zajban...


Szeretlek én - nyüzsgő város

Estére kihűlő, álmos,

Vonattól sajgó sebeddel

Reggelre ébredő fénnyel.


Karcsú hidaiddal ölelsz,

Hullámzó Dunáddal  felelsz

Az emberek sóhajára,

Bánatára, víg dalára.


19611961•  2018. szeptember 12. 22:47

...áll a kislány...

áll a kislány a megállóban

bizonytalan és tétova

táskáját félvállán tartja

ma lesz-e ellenőr

vagy utazhat

mert bérletre már nem futja

talán egy kedves mosolyra még igen

a gyomra görcsben áll

de reggel sietni kell

áll a kislány a megállóban

reggel van hűvös és sötét

ha beér az iskolába

ott talán várja némi fény

pedig a szülei jó emberek

csak most ennyi jutott

a tanár majd kéri az osztálypénzt

s ő újra csak hunyorog

ha rászólnak miért ilyen pimasz

majd flegmán felel

azt hogy mit hordoz lelkében

ugyan ki az kit érdekel

áll a kislány a megállóban

sok van mi nincs

de büszkesége még maradt

nem fog kérni

nem fog nyafogni

nem mondja ha éhes

nem szól ha nincs új tolla

ha hiányzik a tornazsákja

otthon édesanyja csendben várja

tudja jól és megcsókolja

meleg szívében szeretet

de a hideg világ

megcsúfolja

és ez az amit ő nem akar

áll a kislány a megállóban

szülei szomorát hordozza

áll a kislány kicsit fázik

az eső elered ő elázik

s talán jön majd egy nagy vihar

mi felborít végre eget-földet

elsöpri összes bánatát

és megfordul kifordul végre sarkából

ez a szegény világ…

19611961•  2017. május 21. 23:01

Őrjítő és bizonytalan....

Már épp lefeküdni szerettem volna, 

Amikor újra cseng a telefon.
 - Holnapra ne tervezz semmit!
Reggeltől munkanélküli vagyok.


Kevés volt bármit is tettem
Mértek számoltak, - Nem elég!
Holnaptól újra keresgélhetek,
S hogy ötvem évem mire lesz elég?


Nem tudom, hogy akarom-e,
Inkább a Dunának megyek!
- Elég volt! - kiáltom közbe,-
Megoldjuk ezt is ha kell!


Ilyen a világ, és ilyen az élet!
Ne keseregj! Lépj tovább!
Letettem a telefont és éjjel
A fejemben motoszkált tovább...


Mi lesz, ha mégse talál munkát?
Itt a kölcsön, a gyógyszer, a gyerek...
Mi lesz, ha vége az önámításnak,
És valóban nem kell senkinek?


Ma még megpróbálok aludni,
Mert holnap a vállamra jut újabb teher,
Ma még fogok imádkozni,
Aztán én is belesüllyedek...


Őrjítő és bizonytalan az élet,
És ebből mind a kétszó igaz,
 - S már szeretni is elfelejtünk sokszor, - 
De ez ma éjjelre kicsit sem vigasz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom