LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
GyerekeknekA bátor süni
Látod most az arcomat?
Piros almát látogat. Ha elérem megeszem,Megijedek? - Elmegyek.Nem félek, csak szaglászok,Bokor alá elbúvok.Megvéd engem tüsikém,Ha nem hiszed - szúrok én!Anyák napján
Anyák napján, csillagtanyán,
Rád is gondolok nagymamám!Arany tollam előveszemS levelem ezzel írom meg.Ilyen nagymamája nincsenSenkinek, nekem vagy kincsem,Szeretlek. Bánatomban énHozzád búvok, te vagy a fény.
Neked írtam első versem,Neked köszönöm meg anyát,Remélem még sokáig várszDélutánonként énreám!
Veled a tanlás is könnyebb,És vidámabb a délután,Megérted, ha hull a könnyem,S ha nevetek nevetsz reám...
A mi fenyőfánk
A mi fenyőfánk mindig zöld,
Illata betölti a szobát,A mi fenyőfánk csupa föld,Mindig a legszebb helyen áll.Este, mikor az angyalokSzállnak, hogy feldíszítsék aSok-sok fát, ébren maradok,Hogy lássák,és mind elhiggyék,Mind, az összes kistestvérem,Amikor a templomban márHarangoznak, jönnek értem,Velük szállok fel az égbe,S amikor, majd visszatérek,A fát arany-bíbor fénybenCukorkával feldíszítveén teszem majd le középre,S akkor mondom mindenkinek:Most szálljon az angyalének!
Ünnepeljünk!
Csillogó angyalszárnyak suhannak,
A világra vigyáznak, megóvnak.
Arany fényű glóriában állnak,
Az emberek imáira várnak.
Templomban harang kondul szent éjjel
Hívogat, hangja hangzik felétek,
Tárjuk ki szívünk Megváltónk felé,
Ünnepeljük most karácsony szentjét.
Gyermekek, fehér selyem ruhában,
Énekelnek Jézus szent anyjának,
Elkísérik Józsefet az útra,
Szállást kérnek Betlehemben búsan.
Talán "egyszer" lesz ki befogadja,
Szívébe helyet ad majd Jézusnak, -
Ki értünk jött és szenvedett, bajban,
Bánatban, - bűnünket megváltotta.
Hárfa hangján lágyan kél az ének,
Fenyőfán a gyertyák lágyan égnek.
Melegség költözik a szívekbe,
Úr-Jézus király köszöntésére.
Lyukacska
Tudtad hol lakik a lyuk?
Mert én bizony jól tudom.
Neked a harisnyádon,
Nagylábujjad kukucsol.
De nincs ám egyedül,
Neki sok-sok társa van,
Az ő legjobb barátja
Az én harisnyámon van.
Én is kidugom az ujjam,
- talán te is ezt teszed...
Meghúzom a harisnyádat,
Utána az enyémet.
Eltünteti a lyukakat...
S a lyukacskák el is tünnek,
Bánatára a cípőknek.
Ne bánkódj, mert holnap újra
A harisnyánk kiszakad.Ez lett a harisnyák sorsa,Télidőben - csizmában.
Lábujjaink mosolyognak,
Porcicákkal táncolnak,
Nem vesszük le a cipőnket!
Titkon marad - lyukacska.