LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Szobámba zártam sértett lelkemet

A függönyt behúzom bárhogy is lebeg

,,Künn nyári alkony bíbora ragyog"

Benn fáradt sötétség, elhaló dalok.

Most, ma,  megfordult velem a világ

A polcról lesnek le rám a porcicák,

A számítógép duzzog, zakatol

Kéretlen szavakból lesz magányos Hold.

Felteszem hát bánatom az égre

Csillagok közé küldöm, fényévekre,

Szívemhez húzok most egy csillagot 

Keblembe zárom, Ő, tán örülni fog.

S ha nem tetszett neki az ötletem,

Kidobom őt, vagy az ágy alá teszem,

Nem gondolok többé már ővele,

Sértett bánatát többé nem viselem...

Az idézet Juhász Gyula Kedvesemnek című versének egy sora.

Régi szerelem árnya kél,

Felém fújja az esti szél.

Hódított szavával, verssel,

Mindent adott és el is vett.

Gyönyörű szónak  hisz a lány,

Olvad szívén a jégvirág.

,,Mint a Montblanc csúcsán a jég",

Dallamával célhoz is ér.

Ginának szép szerelméért,

Jégvirágról szólt az ének -

Ma már én bizony jól tudom,

Az én szívemre is hatott...

A homok simogatja talpamat,

Kavicsos vízben lépkedni hatalmas,

Óceán partján érzem magam,

Ahogy kezemben izzik a Nap.

Még egyet kell lépni, s a múlt majd

Már egészen mögöttünk maradt,

Nincs más velem csak a jelen,

s tudom, a jövőm esélytelen.

A víz elmossa bánatomat,

Magammal vándorlok háborogva,

De nincs mit tenni - ennyi volt!

Mint szikrázó folt a hűs folyón.

álmodom néha még hogy ott vagyok

aztán kábultan felébredek

már belenyugodtam hogy ennyi volt

az élet ezt adta meg nekem

voltak vágyaim egykoron

abban voltak segítő kezek

szép és szerelmes szavak is

és bizalommal teljes életek

álmodom néha de egyre kevesebbet

s álmomban lágyság van mi feltüzel

ölelve csókkal hintem szerte-szét

féltet kincseit lelkemnek

együtt mozdulnak lépteink

együtt és egyfelé vele

az út porában sok tévelygés

de ő megfogja kezem

leány-álom

mondhatja más

nevetséges életek

száz út és száz határ

és az út sem egyfelé vezet

világmegváltó terveink

mi elhagytuk már régen

s ha daloltunk is csak a szerelem

volt számunkra megengedett 

szeretni hazát és szeretőt

hűséggel és félszegen

egy ezredév felnyög és visít

átkot ígér s nincs kegyelem

megcsalt szerelem felsikít

álmodom olykor hogy kis bután

megálmodhatom még álmaim