LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Személyes
ArnyekEsFeny•  2016. november 6. 21:58

Jár a baba jár

Piciny toppanások, gügyögő szavak

Őszinte ölelés, kis kinyújtott kar.

Büszke most magára, már két lábra állt!

Egyenes derékkal övé a világ!

 

Egyre hosszabb úton járkál a baba,

Már a nagyszobáig bizton elhalad.

A lépcsőnél még két térdre ered,

Ha ezt is megtanulja, már nem fogja kezed!

ArnyekEsFeny•  2016. november 5. 23:22

Asszonyi vágy

Hűs borzongás fut testemen át.

Dallam foszlány a néma zongorán,

Ágy alá rejtett csöppnyi gyertyaláng,

Kihűlt paplan forró éjszakán…

 

Nem ízlelted még csókom zamatát!

Kezed érintése nem érezte meg

testem minden rezzenő szavát!

Sóhajom nem hallottad meg,

 

Lázban égő forró combjaim

nem tüzelték fel halvány vágyaid.

Mozdulatom, mint dallam száll feléd,

Hallgasd meg, mindenem tiéd!

 

Vedd hát el tőlem kincsemet!

Asszonyi titkom ezer gyönyörét.

Te légy szerelmem felfedezője,

Őrzője! S vigyázz rá, míg élsz!

 

Hűs borzongás fut testemen át.

Dallam foszlány, szép melódia,

Meleget játszó gyertyaláng, -

Egy szerelmes forró éjszakán.

 

ArnyekEsFeny•  2016. november 2. 01:06

Igen, megcsaltalak

Mindent észrevettél otthon,

rendet, rendetlenséget,

hogy mit veszek a boltból,

csak engem nem vettél észre.

 

Te csak feküdtél az ágyon,

még a vizet is én vittem neked.

Éjjel hangosan horkoltál, -

Melletted feküdtem!

 

Simogattam a vállad,

és ha felkeltettelek,

csalódottan szóltál:

„Már megint mi kell?”

 

Pedig szép voltam, és fiatal.

A mellem duzzadt és feszes,

S te mégis a tv-t választottad,

nem foglalkoztál velem.

 

Amikor végre észrevettem,

hogy én is nő vagyok,

te megsértődtél érte,

és azt mondtad rossz vagyok.

 

Én kiléptem szobánkból,

s beléptem nélküled

egy csak engem imádó

rám vágyó férfihez.

 

Így becstelen nő lettem,

s te a becsület szentje.

Igen, megcsaltalak téged,

-          de te űztél el engem.

 

Csak észrevettem végre,

amire addig nem is figyeltem,

hogy van, aki engem akar,

Aki engem szeretne.

 

De mire én ide eljutottam,

te már nem voltál velem.

Ott volt neked a videó,

s a mindig új filmek.

 

Bár még mellettem horkoltál,

az ebédet eléd én tettem,

de már olyan messze voltál

mint én tőled sosem.

 

Én mentem el,

       de hagytál el!

           Én lettem a bűnös,

                  te pedig a szent!

 

Isten bocsásson meg, mind a kettőnknek!

ArnyekEsFeny•  2016. október 30. 00:59

Ma jó volt

 

Ma jó volt újra együtt lenni,

mosolyogni, nevetgélni.

Friss ebéd illatát

körül ülte a család,

Az apa magyarázott,

-          tanítgatta a fiát,

Az anya olvasgatott

és testvérével beszélt…

Mindenki játszogatott,

és nem nézett tévét,

a nap sütött…

 

Ma jó volt vasárnapozni,

Elfeledni a hétköznapokat,

Ma jó volt, mert vidáman

tettük a dolgunkat,

 

Ma jó volt – de tudtuk

ha mindenki hazaér,

a hétfőre készülni kell –

indul a mókuskerék…

ArnyekEsFeny•  2016. október 30. 00:56

Mit tudnék adni neked

 

Mit tudnék adni Neked,

te kedves ismeretlen,

hogy pár soros versem után

jobb legyen a kedved?

 

Elmondhatom, mit más titkol

a sok tévedésem,

csetlő-botló, izgő-mozgó

ezernyi kis vétkem.

 

Nem vagyok szent, ember vagyok,

asszonynak teremtve,

szerettem és szerettettem,

sosem tagadom le.

 

Nem mintha nagy dobra verném

sok vidám kalandom,

Lenne aki irigyelné,

és lenne aki átkoz.

 

Jó az Isten, jó bizony,

jó ott fenn az égben,

de a legjobb mégis az, hogy

nincs internet közelben.

 

Mert ha egyszer úgy dönt majd,

hogy megtréfál engem,

és minden huncutságom

számon kéri Tőlem,

 

Nem is tudom, de talán

az lesz majd legszebb,

mert akkor a ifjúság

szele újra lebben.

 

 

Már csak az az egy a kérdés,

hogy mit szólna a férjem?

De tudod mit – te kedves,

kedves ismeretlen, -

én azt mondom, örüljön,

hisz

-          Ő lett a végleg!

 
1...121314