LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
SzemélyesJár a baba jár
Piciny toppanások, gügyögő szavak
Őszinte ölelés, kis kinyújtott kar.
Büszke most magára, már két lábra állt!
Egyenes derékkal övé a világ!
Egyre hosszabb úton járkál a baba,
Már a nagyszobáig bizton elhalad.
A lépcsőnél még két térdre ered,
Ha ezt is megtanulja, már nem fogja kezed!
Asszonyi vágy
Hűs borzongás fut testemen át.
Dallam foszlány a néma zongorán,
Ágy alá rejtett csöppnyi gyertyaláng,
Kihűlt paplan forró éjszakán…
Nem ízlelted még csókom zamatát!
Kezed érintése nem érezte meg
testem minden rezzenő szavát!
Sóhajom nem hallottad meg,
Lázban égő forró combjaim
nem tüzelték fel halvány vágyaid.
Mozdulatom, mint dallam száll feléd,
Hallgasd meg, mindenem tiéd!
Vedd hát el tőlem kincsemet!
Asszonyi titkom ezer gyönyörét.
Te légy szerelmem felfedezője,
Őrzője! S vigyázz rá, míg élsz!
Hűs borzongás fut testemen át.
Dallam foszlány, szép melódia,
Meleget játszó gyertyaláng, -
Egy szerelmes forró éjszakán.
Igen, megcsaltalak
Mindent észrevettél otthon,
rendet, rendetlenséget,
hogy mit veszek a boltból,
csak engem nem vettél észre.
Te csak feküdtél az ágyon,
még a vizet is én vittem neked.
Éjjel hangosan horkoltál, -
Melletted feküdtem!
Simogattam a vállad,
és ha felkeltettelek,
csalódottan szóltál:
„Már megint mi kell?”
Pedig szép voltam, és fiatal.
A mellem duzzadt és feszes,
S te mégis a tv-t választottad,
nem foglalkoztál velem.
Amikor végre észrevettem,
hogy én is nő vagyok,
te megsértődtél érte,
és azt mondtad rossz vagyok.
Én kiléptem szobánkból,
s beléptem nélküled
egy csak engem imádó
rám vágyó férfihez.
Így becstelen nő lettem,
s te a becsület szentje.
Igen, megcsaltalak téged,
- de te űztél el engem.
Csak észrevettem végre,
amire addig nem is figyeltem,
hogy van, aki engem akar,
Aki engem szeretne.
De mire én ide eljutottam,
te már nem voltál velem.
Ott volt neked a videó,
s a mindig új filmek.
Bár még mellettem horkoltál,
az ebédet eléd én tettem,
de már olyan messze voltál
mint én tőled sosem.
Én mentem el,
de hagytál el!
Én lettem a bűnös,
te pedig a szent!
Isten bocsásson meg, mind a kettőnknek!
Ma jó volt
Ma jó volt újra együtt lenni,
mosolyogni, nevetgélni.
Friss ebéd illatát
körül ülte a család,
Az apa magyarázott,
- tanítgatta a fiát,
Az anya olvasgatott
és testvérével beszélt…
Mindenki játszogatott,
és nem nézett tévét,
a nap sütött…
Ma jó volt vasárnapozni,
Elfeledni a hétköznapokat,
Ma jó volt, mert vidáman
tettük a dolgunkat,
Ma jó volt – de tudtuk
ha mindenki hazaér,
a hétfőre készülni kell –
indul a mókuskerék…
Mit tudnék adni neked
Mit tudnék adni Neked,
te kedves ismeretlen,
hogy pár soros versem után
jobb legyen a kedved?
Elmondhatom, mit más titkol
a sok tévedésem,
csetlő-botló, izgő-mozgó
ezernyi kis vétkem.
Nem vagyok szent, ember vagyok,
asszonynak teremtve,
szerettem és szerettettem,
sosem tagadom le.
Nem mintha nagy dobra verném
sok vidám kalandom,
Lenne aki irigyelné,
és lenne aki átkoz.
Jó az Isten, jó bizony,
jó ott fenn az égben,
de a legjobb mégis az, hogy
nincs internet közelben.
Mert ha egyszer úgy dönt majd,
hogy megtréfál engem,
és minden huncutságom
számon kéri Tőlem,
Nem is tudom, de talán
az lesz majd legszebb,
mert akkor a ifjúság
szele újra lebben.
Már csak az az egy a kérdés,
hogy mit szólna a férjem?
De tudod mit – te kedves,
kedves ismeretlen, -
én azt mondom, örüljön,
hisz
- Ő lett a végleg!