álmodom még

álmodom néha még hogy ott vagyok

aztán kábultan felébredek

már belenyugodtam hogy ennyi volt

az élet ezt adta meg nekem

voltak vágyaim egykoron

abban voltak segítő kezek

szép és szerelmes szavak is

és bizalommal teljes életek

álmodom néha de egyre kevesebbet

s álmomban lágyság van mi feltüzel

ölelve csókkal hintem szerte-szét

féltet kincseit lelkemnek

együtt mozdulnak lépteink

együtt és egyfelé vele

az út porában sok tévelygés

de ő megfogja kezem

leány-álom

mondhatja más

nevetséges életek

száz út és száz határ

és az út sem egyfelé vezet

világmegváltó terveink

mi elhagytuk már régen

s ha daloltunk is csak a szerelem

volt számunkra megengedett 

szeretni hazát és szeretőt

hűséggel és félszegen

egy ezredév felnyög és visít

átkot ígér s nincs kegyelem

megcsalt szerelem felsikít

álmodom olykor hogy kis bután

megálmodhatom még álmaim