LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
SzemélyesArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:55
ENGEDJ REPÜLNI
Engedj repülni a szavak dallamán
átszelve mindenen, mit emberi szemtalán sose lát. Mit legbelsőbb kamrámeldugott zugán őrzök féltve, s talán...Engedj szárnyalni álmok tengerében,ne kérd számon, hogy valaha mit éltem,ha lehúz a sár, s betemet az iszapaz a halál lesz, s már nem kell a vigasz...
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:47
HARAGVÓ
Tudod mit? Semmi se kell!
Dögölj meg ott ahol vagy!Kinyújtott kezem a disznóólbanmár csak a moslékért eped...Tudod mit? Most belém rúghatsz!Mert tudod, én nem teszem...Haragvó lelkem szó-facsartamondatait a szemétbe vetem.Tudod mit? Én megbocsájtok!Bár ez biztos, hogy nem ma lesz!Ezzel hozok rád álmatlan álmot - s ha ennek vége - úgy is elmegyek...ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:46
MINDEN HALÁLOM
Minden halálom egy kicsit a tiéd is
elveszítelek majd újra megtalállakminden könnycseppem tudom hogy neked is fájmert benne vagy minden kavicsban és fábanminden öleléssel hozzád bújnék újras csókkal hinteném a halkan szóló szádatlábad elé tenném le minden fájdalmam hogy boldog légy e boldogtalan világban.
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:45
SZÍVEMET ADOM
Bús szívemben lelked hordozom,
minden lélegzetem néked átadom,szomjad oltom, karod oltalom -szeretőd vagyok, múzsád és asszonyod.Időnk pereg, gyémánt kis kristály,madárkád repül feléd az éjjen át,kapaszkodom beléd, szürkécske,kis veréb, fényben fürdess, és nem téphetegymástól semmi se szét. Ringasskarodban, mellkasod sóhaján altass, fáradtan ne lásson senki más!Gyengéd ölelésem érted vágyódásragaszkodom hozzád, ölelj át!Én már sejtembe fogadtam lényedetbőröm alá bújtattam képedet,búban, bánatban én mind veled vagyok.Hangom rezgésében szívemet adom!ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:34
megszépülnek a reggelek
szeretném ha szépnek látnál
és nem csupán a szívemetha elidőznél arcomonés nem suhanna át tekintetedha mozdulatom elbűvölneha hangomtól megremegne mind a két kezedha illatnak éreznéd azt isamikor testem lélegzetet veszszeretném ha szépnek látnálha ideges vagy hangod nem emelkedne megha gond bánat zúdul fejedrenem rajtam csattanna rosszkedved heve
szeretném ha szépnek látnádmind amit szemed elé teszekma már kicsit bátortalanabbanlassabb módonmert tudom vélt hibáim mindet felleled
szeretném ha szépnek látnálde tudom ez csak képzeletahhoz hogy szép legyek és kedvesszívedbe kellene elrejtened engemet
s akkor megszépülne mindenszép lennék s talán akkor már nem csak nekedde ahogy leszállnak az árnyakegyszer (hiszem)hogy elfelejtelek
ha te nem tudsz szépnek látnihát elszállnak a fellegek
remélem lesz mégkinek nézésétőlmegszépülök és megszépülneka reggelek