LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Engedj repülni a szavak dallamán

átszelve mindenen, mit emberi szem

talán sose lát. Mit legbelsőbb kamrám

eldugott zugán őrzök féltve, s talán...

Engedj szárnyalni álmok tengerében,

ne kérd számon, hogy valaha mit éltem,

ha lehúz a sár, s betemet az iszap

az a halál lesz, s már nem kell a vigasz... 

Tudod mit? Semmi se kell!

Dögölj meg ott ahol vagy!

Kinyújtott kezem a disznóólban

már csak a moslékért eped...

Tudod mit? Most belém rúghatsz!

Mert tudod, én nem teszem...

Haragvó lelkem szó-facsarta

mondatait a szemétbe vetem.

Tudod mit? Én megbocsájtok!

Bár ez biztos, hogy nem ma lesz!

Ezzel hozok rád álmatlan álmot - 

s ha ennek vége - úgy is elmegyek...

Minden halálom egy kicsit a tiéd is

elveszítelek majd újra megtalállak

minden könnycseppem tudom hogy neked is fáj

mert benne vagy minden kavicsban és fában

minden öleléssel hozzád bújnék újra

s csókkal hinteném a halkan szóló szádat

lábad elé tenném le minden fájdalmam 

hogy boldog légy e boldogtalan világban.

Bús szívemben lelked hordozom,

minden lélegzetem néked átadom,

szomjad oltom, karod oltalom -

szeretőd vagyok, múzsád és asszonyod.

Időnk pereg, gyémánt kis kristály,

madárkád repül feléd az éjjen át,

kapaszkodom beléd, szürkécske,

kis veréb, fényben fürdess, és nem téphet

egymástól semmi se szét. Ringass

karodban, mellkasod sóhaján altass, 

fáradtan ne lásson senki más!

Gyengéd ölelésem érted vágyódás

ragaszkodom hozzád, ölelj át!

Én már sejtembe fogadtam lényedet

bőröm alá bújtattam képedet,

búban, bánatban én mind veled vagyok.

Hangom rezgésében szívemet adom!

szeretném ha szépnek látnál

és nem csupán a szívemet

ha elidőznél arcomon

és nem suhanna át tekinteted

ha mozdulatom elbűvölne

ha hangomtól megremegne mind a két kezed

ha illatnak éreznéd azt is

amikor testem lélegzetet vesz

szeretném ha szépnek látnál

ha ideges vagy 

hangod nem emelkedne meg

ha gond bánat zúdul fejedre

nem rajtam csattanna rosszkedved heve

szeretném ha szépnek látnád

mind amit szemed elé teszek

ma már kicsit bátortalanabban

lassabb módon

mert tudom  vélt hibáim mindet felleled

szeretném ha szépnek látnál

de tudom ez csak képzelet

ahhoz hogy szép legyek és kedves

szívedbe kellene elrejtened engemet

s akkor megszépülne minden

szép lennék s talán 

akkor 

már nem csak neked

de ahogy leszállnak az árnyak

egyszer (hiszem)

hogy 

elfelejtelek

ha te nem tudsz szépnek látni

hát elszállnak a fellegek

remélem lesz még

kinek nézésétől

megszépülök 

és megszépülnek

a reggelek