Búcsúzom

Valami remegés kerített hatalmába
amit nem érzek csupán a gyomromban 
és 
nem enged fel


ahogy az őszi levél lebben 
a hideg szélben
ahogy az imára kulcsolt kézben 
megremeg a kereszt
ahogy lehunyt pillák mögött
kicsordul szemből a könny


úgy búcsúzom el hangod melegétől
úgy nő a távolság fától és levéltől
úgy lettem egyre feleslegesebb


ordítani kellene
felforgatni földet és eget
kihányni mindent 
amit a gyomor nem vesz be
s örökre lecsukni a fénylő szemet


búcsúzom egy hangtól
egy pillanattól
egy érintéstől


most becsukom a félig olvasott
könyvet
benne elrejtve végét a történetnek...