huncfut-rimek

ablakán az agynak guvadt szemek pislognak
még az is lehet a szív abba bele láthat
ki volnék vajon csak tudnám de az ész tagad
mi értelme elfedni előlünk a titkokat
nem tárul fel az igazság ablaka s amit látsz
az egy igazi becsapás, cseles ámítás

füstre tett józanság tartósított öntudat
késsel szeletelt napi eledel ufóknak
találj fel millió gépet kütyüt okosan
majd rájössz miért élsz ennyire sablonosan
dobd el a tudományt fuss ki a vadonba
leszámol veled kitaszítottak farkasa

egyre sunyibb a kulissza mögötti méregkeverés
de nem kell tudni róla fő a balgának tetetés
elvileg az gátlástalan aki nem visel álarcot
lesújt rá az önkény úgy kell neki, túl őszinte volt.

elmereng a tyúk, mennyi tojás
tökéletesre csiszolt darabok
ezeket ő tojhatta nem más
ami lényeg belőle kipotyog

kakas nem számít, csak kiabálni tud
élete abból áll peckesen
járkáljon tyúk után nem oszt bizsut
és nem vár tojást se lelkesen

ebből látható, gondolja a tyúk
s fészekről leszáll kotkodálva
őnélküle is szépen megvagyunk
s ekkor ráugrott bóbitása....

Éppen jöttem kifelé, amidőn
szembe jöve vélem a Vers.
Mondom, hát te mért vagy oly nyers?
Ö meg csak olvasta önmagát fönn

fönn a mennyezeten, s felnéztem -
hogyan kerültél oda? s ekkor
lent volt már a padlón épp jókor
elkapám és hamar összetéptem

a végzet szeme-fénye földön jár két-lábbal
közös tálból kajál könnyű fakanállal
mindenikhez van egy jó szava tiszteli
pénzt nem fogad el bár bottal ütheti
a hasznot abból mégse számol magának
régi tanyáján vállúból disznók zabálnak
ő meg a közmunkán serénykedik vígan
éli güzü életét emígy pozitívan

míg a gazdagok egymást perelik, rágják
addig ő inkább eltol egy talicskát
széles mezők birtoklása folyhat véresen
a végzet szeme-fénye pihen negédesen
váróterem padján alszik át éjeket
és nem bántja soha a jámbor tetveket
se tévé se újság nem hozza ki a sodrából
örül ha elszédíti kevés kannás-bor
nem hülyíti senki csak magára hallgat
szavazni akkor megy ha ebédet is adnak
s a bankba akkor lép be amikor esik
szárítja ingét míg ki nem tessékelik

sosem hinné el hogy léteznek milliók
ötszáznál tovább számolni Úgysem szokott
nem tervez jövőt se a mának él csupán
s néha pödörint is egyet a bajuszán
szerencsés mindennap valahogy megoldja
a kenyér árát üres palackot leadja

Miken, kiken lehet ma röhögni?
nem találtam senkit, ez hihetetlen
s ekkor tükör elé baktattam, ni:
- Ki ez a buggyant, miért bámul engem?
Ja, ez én volnék, aha egy cédulás?
Aki úgy vigyorog rám, mint egy kukás.

Néztem magam, s őszintén esküszöm -
akkorákat nevettem, hogy olyan nincs;
Én volnék ez? habókos különc Ödön
na jó,még egy ilyen pofa sehol nincs
de sajnálom magam, mért nem gyártanak
belőlem többet? ez okoz annyi bajt :)

mert ha mindenki ilyen fafej lenne
akkor a másikban hibát nem lelne
Bár mindenki töksüket volna
akkor  sok hülyeséget tolerálna
Ha más is kihagyna annyi blődséget
mint amennyit én, sok vesződséget

megspórolva, tele lenne a zsebbe
lukas mogyoróval, nagyon hiszem -
pénzét más zsebébe dugná -, és erre
itt vagyok én, az áldozat s a jó szívem
eltűrné, tejbe-vajba fürösszetek -
na, de előbb sok vajat vegyetek :)

s persze - ne kenjétek a fejetekre ... :)