dobosigyorgy blogja

Felépült a kis templomunk,
a faluban áll most,
fehérre van az kifestve,
csodálja,KI jár ott.

Előtte a főbejáró
le is van kövezve,
ezt is látja arra járó,
lassan megy mellette.

Ajtaja is szépet mutat,
barnára van festve,
nyítva állva ad az utat,
belsejéhez térve.

És az szintén tiszta fehér,
benne szép szentképek,
azt amikor Ki festette,
volt vagy nyolcvan éves.

Benne vannak magas padok,
kicsit méret téves,
ott rendesen letérdelni
elég nagyon kétes.

De a hit az így is marad,
ettől nem lesz téves,
aki bemegy,misén marad,
az Úr oly fenséges.

Elől van a papnak oltár,
mondja szentbeszédet,
hátul fent a magaslaton
szépen szól az ének.

Arra kérem a jó Istent,
hogyha egyszer meghalok,
a koporsón jobbról,balról
legyenek majd ablakok.

Ne temessenek majd mélyre,
mert nincsen ott levegő,
kaja legyen elég bőven,
anélkül az nem nyerő.

Mert ha nem lesz elégséges,
ott nincs sehol étterem,
gyomrom korog,hogyhas éhes,
ne hagyd,hogy ez így legyen.

Telefon is legyen nálam,
legyek én elérhető,
ha hiányzom,ott felhívhatsz,
lesz majd ott is térerő.

Ha látni akarsz,én is látlak,
akkor mi majd skypeolunk,
sírni nem kell,hogyha így lesz,
de azzal még várhatunk

Látod?-én szeretlek,
mért állsz ily némán,
ittvan a barikád,
ott meg a sétány.

Nem kell az akadály,
itt van a béke,
menjünk hát sétálni,
szeressél végre.

Hidd el,hogy jobb lesz így,
bálba kell menni,
mindenki hazamegy,
úgysem lesz semmi.

Jöhet a jó zene,
nem kell a plexit,
legyél hát szabadon,
csak velem kell jönni.


Verset egy képről elképzelésem alapján írtam.

Szürke szamár ül a ködben,
nem látja ő az utat,
de a szeme nincs bekötve,
csak az agya kábulat.

Azt hiszi,hogy ő most jót tesz,
pedig attól messze van,
talán neki így most jó lesz,
de a lelke odavan.

Nem tudja,hogy mi a helyes,
ki mondja meg őneki,
más embernek rosszat tenni,
így senki sem szereti.

Megfőhet majd egymagában,
éri fájó gondolat,
másnál azért mégis nyár van,
nála mindig tél maradt.

Így élheti majd életét,
lehet,hogy most gondtalan,
mégis eljön majd a jobb lét,
de ő marad hontalan.

Nem szereti majd őt senki,
rossz élete lesz neki,
megtanulhat rosszul élni,
sötétben mindig félni..

Egyszer elér az igaz szerelem,
mikor karjával téged felemel,
felkap és elfut a végtelenbe,
most csak kettesben legyen Teveled.

És Te akkor majd megteszel mindent,
felkap benned a végtelen erő,
és akkor már tettre kaphatsz újfent,
azt végül mégis lehetsz majd nyerő.

Magad csodálod,mire vagy képes,
szerelem adhat ilyen sok erőt,
és az amire nem vagy már éhes,
Mert benned van lám,hozza szebb jövőt.

Lám most oly sokan csodálnak Téged,
honnét van benned ennyi akarat,
hiszik szerelem erőt ad Néked,
nemcsak hüselsz egy almafa alatt.