Szeretetért ballag

Botra támaszkodik, nehéz a mozgása,

elindult az útnak, vágyik szabadságra.

vissza se néz többé, felejteni próbál,

fáradtan megpihen egy kiszáradt tónál.

Közben gondolkozik, milyen is volt régen,

kisgyermek korában futottak a réten.

ároknak partjáról papsajtot is szedtek,

egymás tenyeréből még vidáman ettek.

Akkor még a tóban sok hal huncutkodott,

de a horgászbotra egy sem kívánkozott.

ha csalira akadt, örültek is neki,

mily vidámak voltak,soha nem feledi

Kipihente magát, ballag lassan tovább,

jóra emlékezni, tudja annak okát.

Mert mire Ő felnőtt, jöttek a rossz idők,

új ruhája sem volt, csak az amit kinőtt.

Ezért indult messzi szerencsét próbálni,

hogy szeretet tudjon majd Ő meghálálni.

Ha békességet talál, leteszi a botját,

szebbé teszi akkor sok embernek gondját.