Száll a kék madár

Kék madár száll odafenn az égen,
rejtőzik csendben a felhők között,
nem tudja azt, hogy mi vár rá éppen,
mikor ott szárnyal a nagy vár fölött.
 
Észreveszik, vagy tán tovább szállhat,
haladhat tovább a zöld fák fölött,
a két nagy véreb oly mélyen alhat,
nem hallja azt sem, ha levél zörög.
 
Kék madár mindent láthat a téren,
nagy ott a mozgás, és nincs irgalom,
bejutni oda nagyon veszélyes,
várfalon sétál két puskás fazon.
 
Nagy tóba lenni nagyon jó lenne,
de neki ez már csak álom marad,
Szomorú így hát a kicsi lelke,
nem száll le, inkább most tovább halad.
 
Bánatos szívvel gyorsul a szárnya,
hazája még nagyon messzi lehet,
sok kicsi társa könnyezve várja,
hát ő vajon merre, merre lehet.
 
Érkezik jobbról, lassul a szárnya,
sok kicsi hű társa, lám integet,
szomorú hírt hoz, pedig nem gyáva,
a várba betérni nem is lehet.
 
Sok kedves madár, lám mégsem bágyadt,
a kék madár végleg velük lehet,
sok kicsi madár ne legyen zárva,
és mindegyik végleg szabad legyen!