Őzike és a mókus

Eltévedt a kis őzike,
kint maradt a réten,
már előre kezdett félni,...
mi lesz vele télen.

Meglátta a kicsi mókus
nézte ő a fáról,
hol lehetnek a többiek,
vajon milyen távol.

Ugrált gyorsan ágról ágra,
meglátta a többit,
jelzett nekik nagyon gyorsan
merre is kell jönni.

Visszaértek ki a rétre,
meglátták kis árvát,
nem lesz néked semmi bajod,
csak mivelünk járjál.

Így is tett a kis őzike,
Hálás is lett érte,
annyi volt a kívánsága:
- mókus is kísérje.

Tudjátok, ha ő velünk jön,
nem lesz már magányos,
megtalálja a jó utat,
én vidáman járok.

Mi is védjük, mint kis tesót,
nem hagyjuk magára,
így majd velünk sokat játszik,
vidáman ugrálhat.