Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mikor még szép volt
dobosigyorgy• 2019. január 2. 21:42
Szomorúan néz a múltba,
mikor még szép volt a világ,
nagyapó mosolygott őrá,
esténként mondott egy imát.
Álmában megnőtt már nagyra,
gondosan vitte a vizet
nagyapó beteg volt,s lázas
ágyában fáradtan pihent.
Véget ért egyszer az álma,
nagyapó nincsen már vele,
elvette tőle a gonosz,
örökké könnyes a szeme.
Eltűnt már a vidám álom,
keserű lett a nagy hiány,
lefekvés előtt még most is
elmond egy szép esti imát.
Kéri a Jóistent mindig
bocsásson Ő mindenkinek,
a szíve örökké vérzik.
Vajon? Ezt ma ki érti meg?
dobosigyorgy2019. január 4. 21:05
@Szinci: Köszönöm szépen
Szinci2019. január 4. 15:07
Szomorú fájdalmas vers:-(
Gratulálok. szinci
dobosigyorgy2019. január 3. 20:39
@BakosErika: Köszönöm szépen.
Szép álmokat!
dobosigyorgy2019. január 3. 20:39
@Törölt tag: Köszönöm szépen.
Szép álmokat!
BakosErika2019. január 3. 19:54
Megható szomorú vers, Gyuri.
Szeretettel olvastalak.
Törölt tag2019. január 3. 14:11
Törölt hozzászólás.
dobosigyorgy2019. január 3. 10:54
@Bugattika: Köszönöm szépen.
Bugattika2019. január 3. 10:29
Sajnos a gyász, az nem örömünnep, csak egy helyen van úgy a világon, ahol vígadnak, miközben elégetik a szerettüket ! …. Versed ritmusa, nagyon zeneiségre hajaz, bár az a nóta, katonai stílust takar...
dobosigyorgy2019. január 3. 08:33
@Mikijozsa: Köszönöm szépen.
Mikijozsa2019. január 3. 08:28
szép emlékek kora melyet ma egy gyermek nem ért már, de az unoka igen, megrázó a versed és tanulságos, gratulálok a vershez
dobosigyorgy2019. január 3. 07:02
@Ametist: Ildikó, köszönöm szépen.
Sok szeretettel: Gyuri
Ametist2019. január 3. 06:58
A szomorúság természetes érzés, a megbékélés is...szeretteink velünk maradnak lelkünkben. Szép verset írtál, Gyuri!