Maci család Afrikában

Megnőtt ám a kicsi maci
teljesült, mit álmodott,
meglett néki kedves társa
kivel el is utazott.
 
Két csemete velük indult,
elkészült a nagy hajó,
fel is szálltak arra gyorsan,
Afrikában volna jó.
 
Mentek ám a nagy tengeren,
ragyogtak a csillagok,
csodálkozva nézték őket,
ilyent még nem láttatok.
 
Odaértek Afrikába,
volt is banán rengeteg,
tudhatjátok gyermekeim,
csak keveset egyetek.
 
Kicsi leány szót fogadott,
de a fiú csak evett,
nem volt elég egy két darab,
és jól megbetegedett.
 
Fájt is ám a hasa másnap,
így szólt ekkor nagy maci:
- ha keveset ettél volna,
most már tudnál játszani.
 
De a kislány vigasztalta,
és vigyázott rá féltve,
anyukája levest főzött,
hogy egyen kicsit délbe.
 
Szomorú volt fiú maci,
nem játszhat a kisleány,
ő meg fekhet bent az ágyban,
lesz is hamar este már.
 
Szomorúan telt a napja,
mert betegen fekhetett,
megfogadta, hogy ezután
enni fog, de keveset.
 
Apukája mondta néki:
- látod, milyen baj lehet,
hogyha mindig sokat akarsz
és nem eszel keveset.
 
Lám fekvéshez készülődtek,
hiszen hamar este lett,
ezt a napot nem feledik,
mindenkinek fejben lesz.
 
Lefeküdtek,jót aludtak,
hosszú volt az éjszaka,
álmodtak is nagyon szépet,
hogy milyen ia Afrika.
 
Mikor eljött már a másnap,
banánra sem nézett,
inkább evett kis desszertet,
délben meg ebédet.
 
A nagy macik mosolyogták,
megtanulta végre,
hogyha mégis túl sok akad,
tesz belőle félre.
 
Elsétáltak messzeségbe,
körül tudtak nézni,
mert amikor hazajutnak,
tudnak mit mesélni.
 
Láttak ám sok elefántot,
oroszlánt is bőven,
nem bántotta őket senki,
mert nem dobták kővel.
 
Ekkor lettek jó barátok,
ahányan csak voltak,
majd szép lassan elköszöntek,
minden földi jóval.
 
Integettek a hajóról,
haza kellett menni,
de most nagyon szomorkodtak,
így kellett hát lenni.
 
De most ők is elfáradtak,
aludni is kéne,
ti is nagyot aludjatok,
a mesémnek vége.