Kiskutya kalandja

Hatalmas nagy fenyveserdő,
annak is a közepén,
eltévedt egy kicsi kutya,
nem tudja, hogy hol a cél.
 
Vajon ő most merre menjen,
kijutni itt hogy lehet,
Naptól kért ő segítséget,
vezesse ki, ha lehet.
 
De a Nap már régen eltűnt,
fent voltak a csillagok,
szegényke ám most megrémült,
kijutni így hogy fogok.
 
Arra volt egy jó nagy bagoly,
szárnyaival csapkodott,
ettől aztán jól megrémült,
egyre jobban szaladott.
 
Ne arra menj, gyere vissza,
az utat megmutatom,
mert különben nem jutsz haza,
túl nagy lesz a bánatod.
 
Bagoly fent a levegőben,
megmutatta az utat,
kicsi kutya szélsebesen
fák között csak elrohant.
 
Ahogy kiért az erdőből,
meglátta az ablakot,
odaszaladt és már többször
jó nagyokat ugatott.
 
Nagy nehezen meghallották,
nagyon szólt a muzsika,
kinyitották az ablakot
és ott volt a kiskutya.
 
Nagy boldogság lett a vége,
bent örült a kisgyerek,
ablak alatt a kiskutya,
nagy vidáman hempereg.
 
Beengedték a lakásba,
egyen, igyon jó nagyot,
miután ezt már megtette,
kályha mellett alhatott.