Kaviccsal tett sorsok

Gyermekként
kavicsból választanak sorsot,
van benne ovális,
eltört és kerek.
Elteszik maguknak
várnak egy jelet,
kinek nyújtanak segítő kezet.
Ahogy nőnek
a nagy világban,
valaki szótlanul figyel.
Kerek
Van, ki nyalja,
mint fagylaltot,
nem baj, ha meleg.
Csak törtet előre
rendületlenül lök félre
mindent, mi útjába áll.
Gondolja: muszáj.
Régi jó barátot
félrelök magától,
tüzet csihol
minden kis parázsból,
egymaga melegszik,
nincs,
ki mellette megáll.
Ovális
Csak megy előre,
bízva, hogy jobb lesz,
néhol a fáról
letör egy meggyet.
Savanyút érez,
beletörődve,
nem tehet semmit.
Kevés a jóhoz,
valamit tenni kéne még.
Úgy érzi,
erre néki nincs esély.
Elgondolkodva: Vajon miért?
Tört
Leül az asztalhoz,
kavicsból rakja a sorsát,
de benne maradt egy törés.
Eszébe jut
a szétosztott kavics,
mit zsebében őriz azóta,
hisz sorsában
megvolt a törés.
Csak ment előre
maga útján,
bár az élettől
sok pofont kapott.
Elővette,
ránézett a tört kavicsra.
Ez volt a sorsa,
ami most lett kerek,
pedig az életben
sokszor fogott már
szemből szelet.
Elmerengve nézett
maga elé a földre,
másik kavicsot
nem látja.
A szél vitte el?
A jó barát is eltűnt
messzire tőle.
Csak egy maradt közel,
kinek a sorsa könnyebb,
de vállán
kis terhet cipel.