dobosigyorgy blogja

Voltak nagy királyok,
voltak nagy vezérek,
volt amikor jó volt,
rossz is volt a népnek.
 
A zsarnok királyok
még többet akartak,
csatákban a pórnép,
oly sokan meghaltak.
 
Maradtak özvegyek
és maradtak árvák,
éltek fájdalomban,
de utukat járták.
 
Őrizték emlékként,
akik ott meghaltak,
csatákból vissza már
ők nem vonulhattak.
 
De ám mi most élünk,
ez egy más világ,
ne csinálj, ha lehet,
már több galibát..
 
A múlttól ne féljünk,
vissza úgyse térhet,
jelen képeikben
nagy a veszélyérzet.
 
Mennek szét családok,
múlnak nemzedékek,
így hát nem a múlttól,
jövőtől kell félned.
 
Ezért kell akarni
igaz békességet,
hogy aki később él,
már nyugodtan éljen.

Kormorán: Isten ujja megérintett zenéje hatására írtam.

Szeles, sötét éjszakában
elrepült a kismadár,
mire reggel felébredtem,
már az régen messze járt.
 
Repülj vissza, nagyon gyorsan,
hajtsd erre a szárnyaid,
ha visszatérsz a hazádba,
a boldogság nem hagy itt.
 
Visszatértél szép madárka,
elhoztak a szárnyaid,
eltűnhet így már a bánat,
a boldogság itt lakik.
 
Éljünk tovább boldogságban,
többé soha meg ne szökj,
ilyenkor még majd a Nap is
korán reggel ránk köszön.

Elindultál szép hazádból,
lásd milyen a nagy Világ,
Lehetsz Te bármilyen távol,
idegen,ki járni lát.
 
Arra is van sok sok ünnep,
lehet másnak ragyogó
de szívedben felhők ülnek,
Néked az nem csillogó.
 
Boldogságod megtalálod,
de a lelked visszajár,
vagy szívedet tán bezárod,
mert az Tőled messze már.
 
Lehetsz a hazádtól távol,
de az Téged visszavár,
a lelked már mindig gyászol,
mert a szíved sírva jár.
 
 
Bármilyen is lehet most már,
a Te hazád visszavár,
tudja, milyen is a honvágy,
aki elment, vissza vágy.
 

"Talpra magyar",figyeljetek,

a csatába siessetek,

ásót, csákányt ne vigyetek,

toll legyen a fegyveretek!

Így szépül a Magyar haza,

seregünknek a nagy hada,

toll írja, hogy vár a mama,

elkészült a finom kaja.

Tele toll és tele pocak,

lássunk belőle jó sokat,

szépen írjuk a sorokat,

benne fényes ritmusokat.

Győztes lesz így minden csata,

senkinek nem eshet baja,

nem fáj senkinek a hasa,

jókedvűen mehet haza.

Így él tovább nagy ütközet,

tollak és a papírhegyek,

ki olvassa, boldog lehet,

ez a győztes hadimenet.

Őrízzed,védjed

magyar hazát,

szép anyanyelvet

adjad tovább.

Ahhoz,hogy mindezt

elérheted,

ezért hát élned,

nem halnod kell.

Szép anyanyelvünk

így lesz tovább,

nem fedheti be

a nagy homály.

Tudod,hát ezért

még élni kell,

hogy ez örökké

csak így legyen.

Magyar a szó és

magyar haza,

szívednek kincse

és otthona.