Hold és a Nap

Mikor felkel majd a Hold,
Nap már régen bujdokol,
álmaidban hol lakol,
hogy ott meg is változol.
 
Minden szép és oly csodás,
mindez csak egy képvarázs,
álombéli látomás,
lehet-e még hangja tán.
 
De jön ám az ébredés,
az órád is jelzi épp,
valóság, s nem képzelés,
jót tehetünk tán mi még.
 
Nap is lassan ébredett,
a munkába menni kell,
hallgatod a híreket,
a jövőben bízni kell.
 
Milyen furcsa ébredés,
az álomban volt mi szép,
ébren nem csak képzelés,
talán lehet jó is épp.