Eltűnt varázs

Távolból küldök búcsú csókokat,
nem mondok többé bűvös bókokat,
eztán már én csak csendben létezem,
mi is van távol már, nem kérdezem.
 
Fekszem szobámban,mint a gondolat,
utazik lelkem, bár nem gyorsvonat,
úton, útfélen egyre ténfereg,
keresi tán az újabb fényeket.
 
De addig is én csendben búcsúzom,
eltűnt a varázs ezt nem álmodom,
felébredek tán még sok hajnalon,
távoli ködben mégsem láthatom.
 
Ha lesz új varázs, akkor létezem,
maradok csendben és nem kérdezem.