Eltűnt már régen

Eltűnt már régen, mint ködben a szavak,
virágnak szirma is hervadtan maradt,
hiányát érzi búsan, nagy magányban,
nem leli örömét száraz virágba.
 
Tovább kell lépnie, hogy békét leljen,
csillagot nézi, tán ott vannak ketten,
de búskomor arccal az utcát járja,
kedvesét keresve mégsem találja.
 
De az Ő kedvese nem jön már vissza,
ezért az üvegből borát megissza.
Úgy gondolja attól jobb lesz a kedve,
feje megfájdul,pedig nincsen este.
 
Megjön az este, a sok bortól fáradt,
senki sincs vele, így egyedül hálhat.