Állatkák a nagy erdőben

Egyszer rég a nagy erdőben
kicsi madár énekelt,
sok kis állat odafutott,
vajon ott még ki lehet.
 
A pacsirta vígan dalolt,
még a Nap is kisütött,
de a süni ekkor aztán
egy jó poént elsütött.
 
Úgy gondolta, akkor bizony
minden állat ráfigyel,
talán akkor kis pacsirta
majd talán nem énekel.
 
De a poén valójában
egy kicsit sem sikerült,
bánatában ezért bizony
falevélen elterült.
 
Észrevette kis pacsirta,
ekkor nem is énekelt.
Szólt gyorsan az állatkáknak:
- a kis süni hol lehet?
 
Meglátták és odamentek,
gondolták, hogy nagy a baj,
nem tudták azt, a kis süni
valójában jót akart.
 
Elsütötte így hát újra
előbb mondott nagy poént,
hogy a kacsa nem előre,
hátrafelé ment odébb.
 
Erre aztán jót derültek:
- vajon ez így hogy lehet,
 talán így majd tovább látja,
amerről ő elsiet?
 
A kiskacsa elmesélte:
 - hátramenni úgy tanult,
mert egyszer az anyukája
nagyon soká elaludt.
 
Attól fogva nem előre,
inkább mindig hátra megy,
úgy látja a kis társait,
hogy a gonosz hova lett.
 
Meglátja és nagyot kiált:
- repüljünk, mert nagy a baj,
ki feléjük közeledik,
csak kacsa husit akar.
 
Ne egyen ő kacsa husit,
inkább sok sok mazsolát,
a kiskacsák hadd játsszanak
még nagyon sok napon át.