A kis halleány

Kicsi hal az óvodában
beszélni most megtanul,
mert még nem tud másik betűt,
csak az á-t és még az u-t.
 
Gyorsan jegyzi a betűket,
tetszik neki halfiú,
talán akkor vele lehet,
és ő nem lesz szomorú.
 
Sok betűből összerakja
gyorsan a szép szavakat,
így a fiú játék közben
állandóan ottmarad.
 
Amikor a tálhoz ülnek,
akkor is hozzá siet,
szájába is beletehet
kukoricaszemeket.
 
Aludni is gyorsan siet,
ágya mellette legyen,
gondolja, hogy úgyis szeret,
ez a kicsi halgyerek.
 
Amikor ők felébrednek,
játszanak egy keveset,
de anyukák értük jönnek,
most már haza, gyerekek.
 
Megjött hát a sötét este,
aludjunk egy keveset,
de az nagyon nehéz lehet,
mert nincs ott a halgyerek.
 
Ahogy aztán ő elalszik,
ott is van a halgyerek,
és azt amíg fel nem ébred,
addig csakis vele lesz.
 
A halgyerek azt álmodja,
vele van a halleány,
de amikor reggel ébred,
ágyánál az anya áll.
 
Felöltözik a halgyerek,
és a kicsi halleány,
nagyon nagy az igyekezet,
mert egy újabb csoda vár.
 
Megérkeznek az oviba,
beszélgetnek eleget,
csak úgy ömlenek a szavak,
vége soha nem lehet.
 
Talán most is mesélik még,
azt a csodás éjszakát,
álmukban is együtt vannak,
halfiú és halleány.