A festő

Volt annak már nyolcvan éve,
egy kisgyermek született,
növögetett lassan nagyra,
megfogta az ecsetet.
 
Festett is ám sok sok képet,
kicsiket és nagyokat,
sok embert, és kis pillangót,
kicsi és nagy dombokat.
 
Apjától is sokat tanult,
így csinált még jobbakat,
képeiben nem csak mit látsz,
a lelke is rajta van.
 
Közben megnőtt Ő már nagyra,
elérte a szerelem,
feleségül vett egy szép lányt,
kivel élt szép életet.
 
Ő is nagyon szépen festett,
érezte, hogy szárnya van,
tudatában örökké volt,
párja szeme rajta van.
 
Született egy kicsi fiúk,
bizony Ő is oly ügyes,
de megnőtt már lassan nagyra,
tehetségben nincs szünet..
 
De az idő gyorsan elmúlt,
gonosz volt az óriás,
hiába a védő szentek,
nem volt újabb gyógyítás.
 
Neje, fia velünk maradt,
festő fentről jól figyel,
úgy biztatja most már őket,
küldöm,itt az égi jel.
 
Ifj. Benedek Jenő halálának megemlékezésére