amer blogja

Gondolatok
amer•  2020. július 8. 15:19

Ismét érzem Párizs szellemét

Régi élményeim között ringatom magam,

lehunyt szemmel idézek emlékeket,

miként bódított el az örökifjú Párizs,

elcsábított és ellopta szívemet.


Ma már tudom, ez nekem az örök szerelem,

egy hely, hová én mindig visszavágyok,

a Saint Michelen, a Quartier Latin felé

a nyüzsgő sokaságba beolvadok.


Bolyonghattam a Luxembourg kert fái között,

s a Sorbonn-nak régi kockakövein

láthattam az ifjú élet szabad örömét

a vén egyetem vidám diákjain.


Téged öleltelek a Szent Mihálynak hídján

s a Szajna felett a könnyű szellőben,

- alattunk úszott egy fénylő bateau promenade -

én téged csodáltalak a fényben.


                       ***


Később itthon lehajtott fejű emberek közt

kutattam-kerestem, mi történt velünk,

Európa miért kerül tőlünk egyre messzebb,

s az örök Párizs, ma mit jelent nekünk?


Én már nem mehettem, hát Párizs jött ide,

a Bastille-t lerombolók hős Párizsa,

a vörös sapkások most egy sárga kabátban

mutatták milyen a szabadság parazsa.


Végre nálunk is fellobbannak már új tüzek,

és felszegték fejüket az emberek,

a vidám diákarcok most nálunk dühösek,

s ökölbe szorultak a munkás kezek.



amer•  2019. december 13. 16:05

Karácsonyi óhaj

Én a fehér karácsonyt szeretem,

mikor hópaplan alatt pihen az élet,

s ezüst holdfény öntözi a tájat,

ilyenkor a csönd is bársonytalpon lépdel.


Lágy hóbunda öleli a fákat,

a derengő fényben a hó áll bokáig,

jégcsapok csüggnek a faágakon,

s én csak bámulom ezt a csodát sokáig.


A város már díszfényben tetszeleg,

egy frissen csonkolt fenyőt felcicomáznak,

drága forralt bort mérnek a téren,

s nem látják a fa alatt mily sokan fáznak.


E zsibvásárban magányos vagyok,

azt kérem vissza mit elvettek az évek,

karácsonyra csak téged kívánlak,

hogy velem lehess a karácsonyi éjben.

amer•  2019. november 22. 12:56

Őszéji vers

Fáradtan áll az őszi úton,

már mindent elhagyott,

hívják még új utak, vidékek,

távoli városok,

mert nyughatatlan lelke űzi,

mely feszül mint a húr,

az éj bársonymély boltozatán

ezernyi csillag szúr,

és felbukkan a hold az éjben,

kinyíl' a láthatár,

s ő újra indul, tovább bolyong,

megy valaki után, 

vagy búcsúzó őszi táncot jár,

mint hulló falevél,

de hamis díszlet az őszi éj,

hisz álmodik csak és nem remél.

amer•  2017. március 21. 14:51

Egyszer vége a dalnak

Lágy napsütésben fürdetem az arcom,

tavasz van, harsog az öröklét vágya,

Miért érzem mégis, hogy véges minden,

s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?


Igéz egy távoli, halk hegedűszó,

egykor volt ifjúságom muzsikál bennem.

Miért zeng szomorúan e hegedű?

Talán bennem azóta meghalt az Isten?


Régen daloltam, de unták dalomat,

fáradt lélek lettem, bolondok királya,

a dal eltűnt, a rám omló csend maradt,

s eltűnt vele a régi szerelmek árnya.


Egykor csillag szerettem volna lenni,

és a végtelent oly lelkesen kutattam,

hittem, valahol van még egy jobb világ,

de elhalt már e hang, és néma maradtam.


Elmúlik a tavasz, s elmúlik a nyár,

véget ér a dallam és elhamvad a láz,

nincs többé rossz, de a jó sincs, ködbe vész

minden hazugság, és az álszent öncsalás.


Elmúlunk, itt hagyjuk e koldus tanyát,

és meddő a reményünk, hogy lesz feltámadás,

amit kincsnek hittünk, az mind itt marad.

A tavasz is csak virágos halotti ágy.



amer•  2016. december 9. 16:48

Karácsonyi sóhaj

A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm

egy kedves karácsonyi dalhoz,

de  a síró gyerek mindig eszembe jut,

kit a boltból anyja kihúzott,

neki kenyérhez ajándék nem jutott.

 

Hozsannás ünnepi dalt kellene írni,

arról, hogy megszületett Jézus,

és a fenyőfák tövében ünnepelni!

Bár olyan kevés ember érti

mikor Krisztus lesz, miért kell meghalni.

 

Szeretünk összebújni ezen az estén,

hogy álarcok nélkül szeressünk,

hogy együtt a közös dalt dúdoljuk végre,

és hittel nézünk fel az égre,

az élet vad karénekét feledve.

 

Dalolnék én is, de torkomra forr a szó,

hiszen a háborúkból élő

fegyvergyárosok tegnap még bombát dobtak,

embereket pénzért gyilkoltak,

és ezek majd mindent folytatnak holnap.

 

Csak egy bűvös éjszakán szabad a lelkünk,

börtönéből ilyenkor kitör,

és bizakodunk áhítatos csöndben,

habár tudjuk, hiába minden,

nem a sorsunkat váltotta meg Isten.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom