Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyszer vége a dalnak
amer• 2017. március 21. 14:51
Lágy napsütésben fürdetem az arcom,
tavasz van, harsog az öröklét vágya,
Miért érzem mégis, hogy véges minden,
s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?
Igéz egy távoli, halk hegedűszó,
egykor volt ifjúságom muzsikál bennem.
Miért zeng szomorúan e hegedű?
Talán bennem azóta meghalt az Isten?
Régen daloltam, de unták dalomat,
fáradt lélek lettem, bolondok királya,
a dal eltűnt, a rám omló csend maradt,
s eltűnt vele a régi szerelmek árnya.
Egykor csillag szerettem volna lenni,
és a végtelent oly lelkesen kutattam,
hittem, valahol van még egy jobb világ,
de elhalt már e hang, és néma maradtam.
Elmúlik a tavasz, s elmúlik a nyár,
véget ér a dallam és elhamvad a láz,
nincs többé rossz, de a jó sincs, ködbe vész
minden hazugság, és az álszent öncsalás.
Elmúlunk, itt hagyjuk e koldus tanyát,
és meddő a reményünk, hogy lesz feltámadás,
amit kincsnek hittünk, az mind itt marad.
A tavasz is csak virágos halotti ágy.
Kicsikinga2017. március 22. 14:22
Jól írsz, tehát nekem ez természetes volt, ezért nem említettem.
amer2017. március 22. 12:19
Köszönöm, hogy olvastátok melankolikus versemet a világ múlandóságáról, amely nem fájdalmat, hanem az elmúlással kapcsolatos gondolatokat és a dolgok némi átértékelését váltották ki belőlem. Remélem a szomorkás hangulat ellenére, mint vers, értékelhető.
Zsuzsa03022017. március 22. 09:30
Szépséges, szomorú, fájdalomma teli versed köszönöm, hogy olvashattam! Átéreztem a fájdalmad :(
Zsuzsa03022017. március 22. 09:29
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Kicsikinga2017. március 22. 08:46
Megértő szívvel olvastam...
Rozella2017. március 21. 20:36
A szomorúság, a hiány az elhagyatottság érzése árad a versedből. Nagyon mély érzelmek szólalnak meg benne, finoman, halkan mint a távoli fájó hegedűszó... Azért ha tudnám, hogy ez segít, most Heltait idézném a Néma Leventéből... de tenéked nem kell magyarázni, úgy érzem, nagyon sokat tudsz az életről. Minden szomorúsága ellenére szép vers!
csillogo2017. március 21. 20:23
Egyszer igen... az ember már csak ilyen - de kis vigasz azért mindig legyen - nem tudjuk azt megváltoztatni, ami nem tőlünk függ...
átérzem a versed és azt a fájdalmat, ami írásra késztetett kedves Amer!