Egyszer vége a dalnak

amer•  2017. március 21. 14:51

Lágy napsütésben fürdetem az arcom,

tavasz van, harsog az öröklét vágya,

Miért érzem mégis, hogy véges minden,

s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?


Igéz egy távoli, halk hegedűszó,

egykor volt ifjúságom muzsikál bennem.

Miért zeng szomorúan e hegedű?

Talán bennem azóta meghalt az Isten?


Régen daloltam, de unták dalomat,

fáradt lélek lettem, bolondok királya,

a dal eltűnt, a rám omló csend maradt,

s eltűnt vele a régi szerelmek árnya.


Egykor csillag szerettem volna lenni,

és a végtelent oly lelkesen kutattam,

hittem, valahol van még egy jobb világ,

de elhalt már e hang, és néma maradtam.


Elmúlik a tavasz, s elmúlik a nyár,

véget ér a dallam és elhamvad a láz,

nincs többé rossz, de a jó sincs, ködbe vész

minden hazugság, és az álszent öncsalás.


Elmúlunk, itt hagyjuk e koldus tanyát,

és meddő a reményünk, hogy lesz feltámadás,

amit kincsnek hittünk, az mind itt marad.

A tavasz is csak virágos halotti ágy.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2017. március 22. 14:22

@amer:

Jól írsz, tehát nekem ez természetes volt, ezért nem említettem.

amer2017. március 22. 12:19

Köszönöm, hogy olvastátok melankolikus versemet a világ múlandóságáról, amely nem fájdalmat, hanem az elmúlással kapcsolatos gondolatokat és a dolgok némi átértékelését váltották ki belőlem. Remélem a szomorkás hangulat ellenére, mint vers, értékelhető.

Zsuzsa03022017. március 22. 09:30

Szépséges, szomorú, fájdalomma teli versed köszönöm, hogy olvashattam! Átéreztem a fájdalmad :(

Zsuzsa03022017. március 22. 09:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Kicsikinga2017. március 22. 08:46

Megértő szívvel olvastam...

Rozella2017. március 21. 20:36

A szomorúság, a hiány az elhagyatottság érzése árad a versedből. Nagyon mély érzelmek szólalnak meg benne, finoman, halkan mint a távoli fájó hegedűszó... Azért ha tudnám, hogy ez segít, most Heltait idézném a Néma Leventéből... de tenéked nem kell magyarázni, úgy érzem, nagyon sokat tudsz az életről. Minden szomorúsága ellenére szép vers!

csillogo2017. március 21. 20:23

Egyszer igen... az ember már csak ilyen - de kis vigasz azért mindig legyen - nem tudjuk azt megváltoztatni, ami nem tőlünk függ...
átérzem a versed és azt a fájdalmat, ami írásra késztetett kedves Amer!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom