amer blogja

Gondolatok
amer•  2016. december 9. 16:48

Karácsonyi sóhaj

A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm

egy kedves karácsonyi dalhoz,

de  a síró gyerek mindig eszembe jut,

kit a boltból anyja kihúzott,

neki kenyérhez ajándék nem jutott.

 

Hozsannás ünnepi dalt kellene írni,

arról, hogy megszületett Jézus,

és a fenyőfák tövében ünnepelni!

Bár olyan kevés ember érti

mikor Krisztus lesz, miért kell meghalni.

 

Szeretünk összebújni ezen az estén,

hogy álarcok nélkül szeressünk,

hogy együtt a közös dalt dúdoljuk végre,

és hittel nézünk fel az égre,

az élet vad karénekét feledve.

 

Dalolnék én is, de torkomra forr a szó,

hiszen a háborúkból élő

fegyvergyárosok tegnap még bombát dobtak,

embereket pénzért gyilkoltak,

és ezek majd mindent folytatnak holnap.

 

Csak egy bűvös éjszakán szabad a lelkünk,

börtönéből ilyenkor kitör,

és bizakodunk áhítatos csöndben,

habár tudjuk, hiába minden,

nem a sorsunkat váltotta meg Isten.

 

amer•  2016. december 3. 17:16

Kérdések válaszok nélkül

 

Íróasztalomnál gondgyötörten ülök, 

és merőn bámulom az üres papírt,

elakadt sorok zsibonganak fejemben,

és kínlódik néhány társra váró rím,

a kérdésen: mit keres a múltunkban korunk,

mért idézi újra az elföldelt kínt?

 

Az emlékek között hasztalan turkálok,

a gondolatok úgy zúgnak fejemben,

ahogy kagylóban a tenger üzenete.

Talán egy boldogabb kor dalát keresem?

Ám, ha a jelenben nyomát sem találom,

a rossz időket jónak hogyan fessem?

 

Azt a kételyt, amit a lelkek mélye rejt,

nekem kellene felhoznom a fényre?

Megfejthetem-e az okot, s okozatát?

Egymagam kiállhatok-e a végre,

mikor a sokaságból én csak egy vagyok,

akit  legyőztek, mégis lázadni merne?

 

A választ keresve harcolok magammal,

tépelődve kérdem: mit törődsz vele?

Ha lelked szárnyalhat végtelen tereken,

akkor szíved mért nem törődik bele?

Bármit teszel, úgyis a puszta semmi int,

hiszen körülvesz az alázat csöndje.

 

Segíts testvér, mondd el nekem, hogyan bírod

ezt a szentséges nagy nemzeti önzést?

A türelmedért te lehetsz korunk hőse,

vagy mint mazochista érdemelsz feddést?

Ha tűröd, hogy fát vágnak görnyedt hátadon,

változáshoz  közönyöd édeskevés.

amer•  2016. november 9. 19:38

Őszi csendben

Lázas tűzzel pirkad meg a hajnal,

fény zsibong az őszi táj fölött,

de gomolyog még az éj sötétje

a ködben úszó házak mögött.

 

A bágyadt fáknak sárga lombjai

reszketnek az opálos fényben,

s a kószáló széllel útra kelnek,

a Nap is felkúszik az égre.

 

Szél söpröget a vad kővidéken,

rőt szőnyegét önti a tájra,

s az ablakokon váratlan kigyullad

a Napnak szikrázó zsarátja.

 

Rám telepszik az elmúlás csendje.

A szórt fény kristállyá merevül

egy szeszélyes felhő rossz rongyain.

Lelkem az őszi csendbe merül.

 

Szép tavasz volt fürge ifjúságom,

most megszerettem ezt az őszit,

már halkabban élek, s azt se bánom,

hogy nem kaptam érte semmit.

 

amer•  2016. szeptember 27. 08:15

Hajnali álom

A hajnal még csak gyenge gyertyaláng,

mely vakon bolyong a tereken,

az álmos éjszaka lustán hever,

nyújtózik buján és meztelen.

 

Önmagamba hívlak öntudatlan,

ahol nem vagy, hiányzol onnan,

újra rajzolom tested vonalát,

létezésed álmomba fontam.

 

A sejtelmes fényben felidézlek,

s bíbor szavakkal megfestelek,

megtöltök veled teret és időt,

hogy érezzem, újra létezel.

 

Az álmok ködében elmerülve

aludni, elhinni, újra él!

A párnára kiszökhet a könnyem,

most megszűnik az idő, s a tér.

 

A hajnali szél álmából rezzen,

és felhőket kerget morcosan,

őszi szél, öreg fák tördelője,

álmokat űzve tova suhan.

amer•  2016. szeptember 19. 10:03

Esteledik

Az alkonyt hívtam, s ím, leszállt,

az ég azúr és lángpiros,

a néma pillanat mesél,

mi az mi volt, és mi a most.

 

Szomjazlak, mint a fényeket,

melyből fénydómot építek,

angyalnak házat, csak neked,

de fönn csak egy felhő lebeg.

 

Fátylasodnak már a felhők,

az alkony feldobja habját,

megnyúlt árnyék lett a társam,

s jő a hold az égnek alján.