Ismét érzem Párizs szellemét

amer•  2020. július 8. 15:19  •  olvasva: 17

Régi élményeim között ringatom magam,

lehunyt szemmel idézek emlékeket,

miként bódított el az örökifjú Párizs,

elcsábított és ellopta szívemet.


Ma már tudom, ez nekem az örök szerelem,

egy hely, hová én mindig visszavágyok,

a Saint Michelen, a Quartier Latin felé

a nyüzsgő sokaságba beolvadok.


Bolyonghattam a Luxembourg kert fái között,

s a Sorbonn-nak régi kockakövein

láthattam az ifjú élet szabad örömét

a vén egyetem vidám diákjain.


Téged öleltelek a Szent Mihálynak hídján

s a Szajna felett a könnyű szellőben,

- alattunk úszott egy fénylő bateau promenade -

én téged csodáltalak a fényben.


                       ***


Később itthon lehajtott fejű emberek közt

kutattam-kerestem, mi történt velünk,

Európa miért kerül tőlünk egyre messzebb,

s az örök Párizs, ma mit jelent nekünk?


Én már nem mehettem, hát Párizs jött ide,

a Bastille-t lerombolók hős Párizsa,

a vörös sapkások most egy sárga kabátban

mutatták milyen a szabadság parazsa.


Végre nálunk is fellobbannak már új tüzek,

és felszegték fejüket az emberek,

a vidám diákarcok most nálunk dühösek,

s ökölbe szorultak a munkás kezek.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom