Ismét érzem Párizs szellemét

amer•  2020. július 8. 15:19  •  olvasva: 74

Régi emlékek közt elringatom magam,

lehunyt szemmel idézek élményeket:

hogy lett szerelmem az örökifjú Párizs,

mely elcsábított s ellopta szívemet.


Ma már tudom,számomra ez örök szerelem,

egy vágy, amelyről nappal is álmodom,

hogy Saint Michelen, a Quartier Latin felé

áramló sokaságba beolvadok


és bolyongok szerelmesen a Luxembourg kert fái között,

majd a Sorbonn régi kockakövein

járva láttam az élet szabad örömét

a vén egyetem vidám diákjain.


Téged ölellek a Szent Mihálynak hídján

a Szajna felett, míg alattunk úszik 

egy lampionos várostnézőhajó

amelynek fénye hajadon hullámzik.


                       ***


Most itthon lehajtott fejű emberek közt

kutattam-kerestem, mi történt velünk,

Európa hogy kerül tőlünk egyre messzebb,

s az örök Párizs, ma mit jelent nekünk?


Én már nem mehettem, hát Párizs jött ide,

a Bastille-t lerombolók hős Párizsa,

a vörös sapkások most sárga kabátban

mutatták milyen a szabadság varázsa.


Végre nálunk is fellobbannak már új tüzek,

és felszegték fejüket az emberek,

a vidám diákarcok most nálunk dühösek,

s ökölbe szorultak a munkás kezek.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom