amer blogja

Jártam régen szép Picardiában,

Kerestem ott egy obskúrus lebujt,

Az utcákat míg hiába jártam,

Pár calvados a torkomon lefolyt,

Jó kocsmát mert sehol sem találtam,

Megéreztem, hogy szörnyű átok sújt,

Hát Amiens-ben felcsíptem egy lányt,

De részeg volt és az ölembe hányt.

Rossz kocsmákba azóta nem járok,

A calvadost meg üvegből iszom,

Csábíthatnak engem már a lányok,

Jó vége annak nem lehet, tudom,

Rajtam maradt örökre az átok,

A részeg csajnak fejét foghatom,

Eszembe jut Picardia újból,

És a lány az obskúrus lebujból.

Ajánlás

Herceg, hogyha jársz Picardiában

És megtalálod azt a szép leányt,

Kivel ittunk az öreg csehóban,

Hol a csacska lány az ölembe hányt,

Gyámolítsd, bár nem hiszek csodában,

Mert zsémbes lehet, hisztis és szekánt,

Hisz annyian rúgtak már beléje,

Költő ezért hát el ne ítélje.

Tudom, Herceg, a nagy szekszepíled

A lányokat úgy vonzza, mint a méz,

Lantodon oly lágyan szól az ének,

Hogy lábuk attól már az égre néz,

Ez esetben mégis arra kérlek,

A jó szó mellé kellene a pénz,

Mert annyian rúgtak már beléje,

Rajta légy, hogy szerencse is érje.