amer blogja
JátékPicardiai rózsa (Stanza)
Jártam régen szép Picardiában,
Kerestem ott egy obskúrus lebujt,
Az utcákat míg hiába jártam,
Pár calvados a torkomon lefolyt,
Jó kocsmát mert sehol sem találtam,
Megéreztem, hogy szörnyű átok sújt,
Hát Amiens-ben felcsíptem egy lányt,
De részeg volt és az ölembe hányt.
Rossz kocsmákba azóta nem járok,
A calvadost meg üvegből iszom,
Csábíthatnak engem már a lányok,
Jó vége annak nem lehet, tudom,
Rajtam maradt örökre az átok,
A részeg csajnak fejét foghatom,
Eszembe jut Picardia újból,
És a lány az obskúrus lebujból.
Ajánlás
Herceg, hogyha jársz Picardiában
És megtalálod azt a szép leányt,
Kivel ittunk az öreg csehóban,
Hol a csacska lány az ölembe hányt,
Gyámolítsd, bár nem hiszek csodában,
Mert zsémbes lehet, hisztis és szekánt,
Hisz annyian rúgtak már beléje,
Költő ezért hát el ne ítélje.
Tudom, Herceg, a nagy szekszepíled
A lányokat úgy vonzza, mint a méz,
Lantodon oly lágyan szól az ének,
Hogy lábuk attól már az égre néz,
Ez esetben mégis arra kérlek,
A jó szó mellé kellene a pénz,
Mert annyian rúgtak már beléje,
Rajta légy, hogy szerencse is érje.