Karácsonyi óhaj

Én a fehér karácsonyt szeretem,

mikor hópaplan alatt pihen az élet,

s ezüst holdfény öntözi a tájat,

ilyenkor a csönd is bársonytalpon lépdel.

Lágy hóbunda öleli a fákat,

a derengő fényben a hó áll bokáig,

jégcsapok csüggnek a faágakon,

s én csak bámulom ezt a csodát sokáig.

A város már díszfényben tetszeleg,

egy frissen csonkolt fenyőt felcicomáznak,

drága forralt bort mérnek a téren,

s nem látják a fa alatt mily sokan fáznak.

E zsibvásárban magányos vagyok,

azt kérem vissza mit elvettek az évek,

karácsonyra csak téged kívánlak,

hogy velem lehess a karácsonyi éjben.