Karácsonyi óhaj

amer•  2019. december 13. 16:05

Én a fehér karácsonyt szeretem,

mikor hópaplan alatt pihen az élet,

s ezüst holdfény öntözi a tájat,

ilyenkor a csönd is bársonytalpon lépdel.


Lágy hóbunda öleli a fákat,

a derengő fényben a hó áll bokáig,

jégcsapok csüggnek a faágakon,

s én csak bámulom ezt a csodát sokáig.


A város már díszfényben tetszeleg,

egy frissen csonkolt fenyőt felcicomáznak,

drága forralt bort mérnek a téren,

s nem látják a fa alatt mily sokan fáznak.


E zsibvásárban magányos vagyok,

azt kérem vissza mit elvettek az évek,

karácsonyra csak téged kívánlak,

hogy velem lehess a karácsonyi éjben.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ernest2019. december 15. 00:42

Karácsonyi (s)óhaj :)

amer2019. december 13. 21:24

A meleg kabátokban összebújtunk, s a talpunk alatt ropogott a hó

Mikijozsa2019. december 13. 21:18

hátha idén lesz :), nagyon jó

Rozella2019. december 13. 21:14

Szomorú, szép vers. A magányosság érzése karácsony táján még nehezebb... Én már nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan igazi, szépséges, "fehér karácsony" itthon...

amer2019. december 13. 20:14

Köszönöm Angyalka!

Angyalka732019. december 13. 20:00

Szép szép szép versedhez gratulálok. Szeretettel Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom