amer blogja

Humor
amer•  2015. január 6. 16:55

Csütörtökön nincs ihletem

Kedvem jött a versíráshoz,

Jobban, mint a sok síráshoz,

Elég volt a búból, bajból,

Szívemnek az örök jajból.

 

Írok verset fűnek, fának,

Orrszarvúnak, elefántnak,

Fütyülök a kritikusra,

Ülök fűzfa sípot fújva.

 

Ha megunom a füttyögést,

Versem fölött a dünnyögést,

Újra prózát fogok írni,

Az olvasó nem fog sírni.

 

Addig viszont töltöm kedvem,

Írok verset minden kedden,

Hétfőn, szerdán és pénteken,

Vasárnap sem lesz szünetem.

amer•  2014. szeptember 16. 22:02

Parvenübosszantó

Kedvem jött a versíráshoz,

Jobban, mint a sok síráshoz,

Elég volt a búból, bajból,

Szívemnek az örök jajból.

 

Írok verset fűnek, fának,

Orrszarvúnak, elefántnak,

Fütyülök a kritikusra,

Ülök fűzfa sípot fújva.

 

Ha megunom a füttyögést,

Versem fölött a dünnyögést,

Újra prózát fogok írni,

Az olvasó nem fog sírni.

 

Addig viszont töltöm kedvem,

Írok verset minden kedden,

Hétfőn, szerdán és pénteken,

Csak vasárnap lesz szünetem.

amer•  2014. szeptember 5. 18:57

Rozsdamézes őszi locs

Sikoltásba torpanó röhejjel

gyüremkedik a világvajúdás

illatos és fényes agyvelőmbe,

szétdúlt szemeimmel ráhervadok

a kibeszélhetetlen kék égre,

melyről miként a sárga folyadék

lecsorog a nagyképű golyvás nap,

és rozsdát reszel az őszi fákra,

csurran az aszura töppedt bogyólé

a kecsesen taposó lányok alatt,

riszájuktól rámtör a heteroszex,

és képtelen epekedések ráznak

a megborzongatóan sejtelmes

legasszonyosabb némberért,

akinek zöldszegélyű szemei

szétfolynak arcvonásain, miközben

szamorodniban szügyig merülve,

szeszlángtól kék gesztusokat szórva,

vad epekedéssel közelít felém.

amer•  2014. április 10. 18:14

Egy öreg baráthoz

Harminc évet koptattunk együtt,

Hát összeszoktunk már.

Modorban is jól összeillünk,

Ez korunkkal jár.

 

Az állapotodat dicsérik,

Színed is kellemes,

Járásod még mindig rugalmas,

A formád szellemes.

 

Együtt jártunk be sok vidéket,

Néztük, hogy fut a táj.

Bíztattalak, s te szaporáztad,

Bár kicsit morogtál.

 

Ajtódon amikor benyitok,

A kedvem is vidám,

Mert oly jó veled utazni,

Kedves, vén Toyotám.

 

amer•  2014. április 5. 17:49

Picardiai rózsa (Stanza)

Jártam régen szép Picardiában,

Kerestem ott egy obskúrus lebujt,

Az utcákat míg hiába jártam,

Pár calvados a torkomon lefolyt,

Jó kocsmát mert sehol sem találtam,

Megéreztem, hogy szörnyű átok sújt,

Hát Amiens-ben felcsíptem egy lányt,

De részeg volt és az ölembe hányt.

 

Rossz kocsmákba azóta nem járok,

A calvadost meg üvegből iszom,

Csábíthatnak engem már a lányok,

Jó vége annak nem lehet, tudom,

Rajtam maradt örökre az átok,

A részeg csajnak fejét foghatom,

Eszembe jut Picardia újból,

És a lány az obskúrus lebujból.

 

Ajánlás

 

Herceg, hogyha jársz Picardiában

És megtalálod azt a szép leányt,

Kivel ittunk az öreg csehóban,

Hol a csacska lány az ölembe hányt,

Gyámolítsd, bár nem hiszek csodában,

Mert zsémbes lehet, hisztis és szekánt,

Hisz annyian rúgtak már beléje,

Költő ezért hát el ne ítélje.

 

Tudom, Herceg, a nagy szekszepíled

A lányokat úgy vonzza, mint a méz,

Lantodon oly lágyan szól az ének,

Hogy lábuk attól már az égre néz,

Ez esetben mégis arra kérlek,

A jó szó mellé kellene a pénz,

Mert annyian rúgtak már beléje,

Rajta légy, hogy szerencse is érje.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom