amer blogja

Vannak még néma dalaim,

olykor bennem muzsikálnak,

álarcok nélküli szavak,

hol sírnak, néha vidámak.

De nem tűrnek álarcokat,

nem lesznek betűsivatag,

kimondhatatlan mondatok,

súlyosak, sosem szárnyalnak.

Egy lázadónak álmai:

fázós, piruló hajnalok,

melyek sosem érnek estet,

mert addigra mind halott.

A jövő szeméthalmára

csak holt mondatok kerülnek,

óvszerbe bújtatott szavak

verssé nem termékenyülnek.