amer blogja
TörténelemVirtus post nummos
A fényes ég magára vonja fátyolát,
macskatalpon jön az esti tompa fény,
a csönd moha puhán lebeg a park fölött,
míg a méla létben kopik a remény.
Tudástemplomodba jó szándékkal mentem
a gondjainkra tanácsodért Uram!
Miközben tobzódnak szerte a hazában,
és a hazug mammont imádják sokan.
De meddőn kerestem Nálad a tudást, mert
ők gyűlöletből emeltek templomot,
hol a jóra érdemtelenné vált ember
eltörte az ominózus Kőlapot.
Mintha megállt volna a támolygó idő,
ezek a lelkek itt mindent elviselnek?
A múltba süpped az a rettentő világ,
amelyben csak komisz jövőben hisznek.
A jó emberek itt csak surranva élnek,
mert törvények tiltják, hogy lázongjanak,
míg javaikat a mammon felzabálja,
ők morzsákért szolgaként hajlonganak.
Meddőhányón kallódva
Meddőhányón kallódó vesztesek,
tűnt remények bús tetszhalottjai!
Ha parázslik bennetek öntudat,
úgy Pygmalionként megnyitjátok
a bennünk lappangó jövő álmát,
amelyeket ostobák elzártak,
és elloptak a jövőtolvajok,
mert az nem csak illúzió.
Akkor járhatunk a nem hitt úton,
csak tett kell és teremtő akarás,
hogy megtörjön a ránk borított csend,
és megvalósíthassa önmagát
az eddig álmokba rejtett jóslat,
s az ocsmányság enyészete alól
végre kikaparjuk álmainkat,
a minket illető jövőt.