Toni11 blogja

 

Heimkehr

***

Und wiederum die reine Luft          
Von deinen Bergen athm' ich ein.   
Und wiederum, o Schweizerland,    
O süße Heimat, bist du mein!          
***
Ein Alphorn klagt gedämpften       
Herüber von dem Felsenhang,        
Ein fernes Heerdenglöcklein klingt
Und meine Seele wird Gesang.

***   

In eine Aeolsharfe ist                       
Verwandelt wieder mein Gemüth,  
Darüber wie ein linder Hauch         
Der Zauber deiner Sagen zieht.

***   

Heinrich Leuthold 1827 – 1879

***

Hazatérés

***

És ismét tiszta levegőt

Hegyeidből belélegzem,

És másrészt, óh, svájci föld,

Óh, édes hazám, vagy nekem.

***

Alpesi kürt vádol tompán

Magas kősziklán keresztül.

Távol csorda kolompja szól

És lelkem egy dallá zendül.

***

Egy eolhárfa, lesz újból

Az átváltozott kedélyem,

Felette mint enyhe szellő
Mondáid varázsa dúdol.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Az alvégen lakodalom

 

Az alvégen lakodalom; -

Harangszóra kis ablakom kinyitom.

Szép menyasszony,- koszorúsan; -

Olyan fehér, mint a nyíló liliom.

Most megy el a kapum előtt

A nótázó nászmenet, -

- Én meg mint egy szép halottat

Úgy siratlak, úgy sajnállak tégedet!

 

Az alvégen temetés van; -

Harangszóra kis ablakom kinyitom.

Szegény asszony, - koporsóban; -

Úgy elhervadt, int a letört liliom.

Most megy el a kapum előtt

A zokogó gyászmenet, -

- Én meg már az esküvődön

Mind elsírtam búbánatos könnyemet!

 

Dóczy József 1845-1918

 

Die Hochzeit auf dem Dorf-Ende

 

Die Hochzeit auf dem Dorf-Ende; –

ich öffne das Fenster an Glockengeläut.

Schöne Braut, – die Kranz-bedeckte; –

so wie die blühende Lilie ungebeugt.

Sie laufen vor meinem Tore,

der singende Hochzeitszug –

– ich wie einer netten Tote,

weine um dich, als meinen letzten Atemzug!

 

Am Dorf-Ende ist Beerdigung; –

ich öffne das Fenster an Glockengeläut.

Im Sarg die Frau, – sie ist so jung –

sie verbläst, wie Lilie eingebläut.

Sie gehen vor meinem Tore,

der weinende Trauerfluss-.

– Ich hab' bei der Hochzeitglocke

geweint, und verlor mein letzter Tränenguss!

 

Fordította: Mucsi Anton-Tóni

 

Vízirózsa

 

A csendes vízirózsa

kék tóban éldegél,

a nyirkos levél remeg

a kelyhe hófehér.

 

Égből fényesen rásüt

az arany holdvilág,

ölébe önti mind

színarany sugarát.

 

Vízben a virág körül

egy hattyú köröz ott,

olyan szép halkan dalol

's virágra pillantott.

 

Olyan szép halkan dalol

meghalni akar most –

Ó, virág, fehér virág,

Érted e amit mond?

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Wasserrose

Die stille Wasserrose
Steigt aus dem blauen See,
Die feuchten Blätter zittern,
Der Kelch ist weiß wie Schnee.

Da gießt der Mond vom Himmel
All seinen goldnen Schein,
Gießt alle seine Strahlen
In ihren Schooß hinein.

Im Wasser um die Blume
Kreiset ein weißer Schwan;
Er singt so süß, so leise,
Und schaut die Blume an.

Er singt so süß, so leise,
Und will im Singen vergehn -
O Blume, weiße Blume,
Kannst du das Lied verstehn?
 
Emanuel Geibel 1815 - 1884

 

Bolyongok.

 

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?

És ahol szeretnek, és csak reám várnak,

És csak reám várnak.

 

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?

Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,

Fénylő csillagokra.

 

Merre nincs csillagfény – arra fogok menni,

Ott fognak igazán engemet szeretni,

Igazán szeretni.

 

József Attila 1905 – 1937

 

Umherirren.

 

Wo ist das kleine Haus, welches kaum besuchen?

und wo sie mich lieben ‘d wo nur nach mich suchen,

‘d wo nur nach mich suchen.

 

Wohin soll ich gehen? Nach links oder nach rechts?

Oben sind die Sterne, schau nach oben halbrechts,

leuchten wie Völkerrechts.

 

Wo kein Sternenlicht ist - dort werde ich fliegen

sie werden mich auch dort immer wirklich lieben,

immer wirklich lieben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Hörst du, wie die Brunnen rauschen

 

Hörst du, wie die Brunnen rauschen,

Hörst du, wie die Grille zirpt?

Stille, stille, laß uns lauschen,

Selig, wer in Träumen stirbt.

 

Selig, wen die Wolken wiegen,

Wem der Mond ein Schlaflied singt,

O wie selig kann der fliegen,

Dem der Traum den Flügel schwingt,

 

Daß an blauer Himmelsdecke

Sterne er wie Blumen pflückt:

Schlafe, träume, flieg', ich wecke

Bald Dich auf und bin beglückt.

 

Clemens von Brentano 1778 - 1842

 

Hallod a kutak, hogy zúgnak

 

Hallod a kutak, hogy zúgnak,

's a tücsök, hogy ciripel?

Figyeld csak, csendben elbújnak,

's boldog, kit álma visz el.

 

Boldog, kit felhők ringatnak,

's a hold bölcsődalt dalol,

derűs a repülés annak,

kit az álom elrabol.

 

Hogy ő ott a kék égbolton

virágnak csillagot szed:

Aludj, álmodj, szállj, majd szólok

's az engem boldoggá tesz.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni