Toni11 blogja

 

A tó tavaszi éneke

 

Be jó is volt,

míg jég födött:

csend jég alatt

és jég fölött,

nagy hallgatás volt

mindenütt -

Ma minden kis nesz

szíven üt.

 

Hó- s jég takarta

volt a part

és engem is

nagy jég takart,

vastag, páncélos,

szürke jég,

közömbös, mint a

téli ég.

 

Nem bántott semmi

bántalom,

nem ártott semmi

ártalom

A szél a jégen

elszaladt,

nem borzolt fel

a jég alatt.

 

A kő a jégen

fennakadt,

nem ütött meg

a jég alatt.

Áldott, kit ily

nagy csend födött,

csend jég alatt

és jég fölött.

 

Elment a jég

jaj, mindenütt

s ma minden kis zaj

szíven üt -

vagyok mezitlen

kék elem

és testem-lelkem

védtelen.

 

Belém tekint

a cipruság,

borzol a szél,

szomorúság,

a nap is bennem

sistereg,

kővel dobál

a kisgyerek.

 

Ma minden bennem

él, mulat,

a pillanat,

a hangulat

s akár hiszik,

vagy nem hiszik,

minden madár

belém iszik.

 

Fáj az eső,

a szép idő,

a surranó

szitakötő,

minden zavar

és fölkavar

és minden csupa

zűrzavar.

 

Ha csillagoktól

csillogok,

vagy elbújtak

a csillagok,

egyszerre fáj már

estetájt

minden, mi sok-sok

este fájt.

 

Ó, emberek,

nem alhatok!

Fájdalmam a

fájdalmatok,

itt tükrözik

keresztetek,

és borzadok

és reszketek.

 

Dsida Jenő 1907 – 1938

 

Das Frühlingslied des Sees

 

Es war so gut

bedeckt von Eis:

still war unter

‘d über dem Eis,

große Stille

war überall –

heute der Laut

wie ein Herzschlag.

 

Schnee und eisbedeckt

war das Ufer

und ich war wie

sein Schnee Woofer,

dick, gepanzerte,

graues Eis

gleichgültig wie

die Winterzeit.

 

Nichts hat wehgetan,

schmerzen Los

gab keinen Schaden

ganz harmlos.

Der Wind auf dem Eis

rannte weg,

er zitterte nicht

unter dem Steg.

 

Der Stein auf dem Eis

steckenblieb,

unter dem Eis, gib

es kein Abrieb.

Gesegnet ist

an der Stille

still ist unten

‘d oben Wille.

 

Das Eis ist weg,

ach, überall

‘d jedes Geräusch ist

ein Herzschlag,

ich bin jetzt nackt, ein

blaues Glied,

Körper und Seele

wehrlos blieb.

 

Schaut mich an den

Zypresse Ast,

der Wind nervt mich,

die Traurigkeit,

und auch die Sonne

zischt schon wild

‘d Steine wirf auch

das kleine Kind.

 

Heute steckt alles in mir,

lebt vergnügt,

der Augenblick

ist schon betrügt,

und ob ihr glaubt

oder auch nicht

alle Vögel

trinkt mich in sich.

 

Regnen tut weh,

das gute Wetter

ist die schwirrende

Wasserjungfer,

alles verwirrt

das Enttarnung

’d alles ist volle

Entwarnung.

 

Wenn von den Sternen

die Sterne

versteckten sich

von den Sternen

und alles, was am

abends zäh,

alles tut uns am

Abend weh.

 

Ach, Ihr Leute

kann nicht schlafen!

Mein Schmerz ist auch

Euch wird Strafen,

hier zeigen sich

Eure Kreuze,

‘d meine Nase

ist am Schnäuze.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Heimkehr

***

Und wiederum die reine Luft          
Von deinen Bergen athm' ich ein.   
Und wiederum, o Schweizerland,    
O süße Heimat, bist du mein!          
***
Ein Alphorn klagt gedämpften       
Herüber von dem Felsenhang,        
Ein fernes Heerdenglöcklein klingt
Und meine Seele wird Gesang.

***   

In eine Aeolsharfe ist                       
Verwandelt wieder mein Gemüth,  
Darüber wie ein linder Hauch         
Der Zauber deiner Sagen zieht.

***   

Heinrich Leuthold 1827 – 1879

***

Hazatérés

***

És ismét tiszta levegőt

Hegyeidből belélegzem,

És másrészt, óh, svájci föld,

Óh, édes hazám, vagy nekem.

***

Alpesi kürt vádol tompán

Magas kősziklán keresztül.

Távol csorda kolompja szól

És lelkem egy dallá zendül.

***

Egy eolhárfa, lesz újból

Az átváltozott kedélyem,

Felette mint enyhe szellő
Mondáid varázsa dúdol.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Az alvégen lakodalom

 

Az alvégen lakodalom; -

Harangszóra kis ablakom kinyitom.

Szép menyasszony,- koszorúsan; -

Olyan fehér, mint a nyíló liliom.

Most megy el a kapum előtt

A nótázó nászmenet, -

- Én meg mint egy szép halottat

Úgy siratlak, úgy sajnállak tégedet!

 

Az alvégen temetés van; -

Harangszóra kis ablakom kinyitom.

Szegény asszony, - koporsóban; -

Úgy elhervadt, int a letört liliom.

Most megy el a kapum előtt

A zokogó gyászmenet, -

- Én meg már az esküvődön

Mind elsírtam búbánatos könnyemet!

 

Dóczy József 1845-1918

 

Die Hochzeit auf dem Dorf-Ende

 

Die Hochzeit auf dem Dorf-Ende; –

ich öffne das Fenster an Glockengeläut.

Schöne Braut, – die Kranz-bedeckte; –

so wie die blühende Lilie ungebeugt.

Sie laufen vor meinem Tore,

der singende Hochzeitszug –

– ich wie einer netten Tote,

weine um dich, als meinen letzten Atemzug!

 

Am Dorf-Ende ist Beerdigung; –

ich öffne das Fenster an Glockengeläut.

Im Sarg die Frau, – sie ist so jung –

sie verbläst, wie Lilie eingebläut.

Sie gehen vor meinem Tore,

der weinende Trauerfluss-.

– Ich hab' bei der Hochzeitglocke

geweint, und verlor mein letzter Tränenguss!

 

Fordította: Mucsi Anton-Tóni

 

Vízirózsa

 

A csendes vízirózsa

kék tóban éldegél,

a nyirkos levél remeg

a kelyhe hófehér.

 

Égből fényesen rásüt

az arany holdvilág,

ölébe önti mind

színarany sugarát.

 

Vízben a virág körül

egy hattyú köröz ott,

olyan szép halkan dalol

's virágra pillantott.

 

Olyan szép halkan dalol

meghalni akar most –

Ó, virág, fehér virág,

Érted e amit mond?

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Wasserrose

Die stille Wasserrose
Steigt aus dem blauen See,
Die feuchten Blätter zittern,
Der Kelch ist weiß wie Schnee.

Da gießt der Mond vom Himmel
All seinen goldnen Schein,
Gießt alle seine Strahlen
In ihren Schooß hinein.

Im Wasser um die Blume
Kreiset ein weißer Schwan;
Er singt so süß, so leise,
Und schaut die Blume an.

Er singt so süß, so leise,
Und will im Singen vergehn -
O Blume, weiße Blume,
Kannst du das Lied verstehn?
 
Emanuel Geibel 1815 - 1884

 

Bolyongok.

 

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?

És ahol szeretnek, és csak reám várnak,

És csak reám várnak.

 

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?

Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,

Fénylő csillagokra.

 

Merre nincs csillagfény – arra fogok menni,

Ott fognak igazán engemet szeretni,

Igazán szeretni.

 

József Attila 1905 – 1937

 

Umherirren.

 

Wo ist das kleine Haus, welches kaum besuchen?

und wo sie mich lieben ‘d wo nur nach mich suchen,

‘d wo nur nach mich suchen.

 

Wohin soll ich gehen? Nach links oder nach rechts?

Oben sind die Sterne, schau nach oben halbrechts,

leuchten wie Völkerrechts.

 

Wo kein Sternenlicht ist - dort werde ich fliegen

sie werden mich auch dort immer wirklich lieben,

immer wirklich lieben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni