Toni11 blogja
Kürthi Jenő: Mikor álló / Wenn vor dem
Mikor álló . . .
***
Mikor álló-tükröd előtt
Igazítod hajékedet,
Nem gyönyörrel néz-e abba
Ibolyánál kékebb szemed!!
***
A nagy tükör üvegén át
Angyali arcz mosolyg reád . . .
És te visszamosolyogva
Nézed körül felvett ruhád.
***
Te csak tükörből szemléled
Arczodat, a rózsás arczot . . .
S mégis, úgy-e büszke vagy rá,
Hőgy azon arcz — a te arezod!
***
Tehát ne is csodálkozzál,
Hogy nekem is tetszel nagyon:
Te csak másolatban látod . . .
Én az eredetit látom!!
***
Kürthi Jenő Eger Hetilap 1866 Oktgóber 18
***
***
Wenn vor…
***
Wenn vor dem stehenden Spiegel
deinen Haarschmuck zu Recht richtest,
ob nicht mit Wonne schauen hin
die veilchenblauen Augen jetzt!
***
Durch die Gläser der Spiegel, ein
Engelsgesicht lächelt dich an …
und du herzig zurücklächelnd
schaust dein angezogen's Kleid an.
***
Du betrachtest dich im Spiegel
dein Gesicht, das rosarot‘ Gesicht …
und dennoch, bist du sehr stolz drauf,
dass das Gesicht, ist dein Gesicht!
***
Demnach muss dich, gar nicht wundern,
dass du mir auch sehr gut gefällst:
Du siehst nur hier das Duplikat …
Aber vor mir die echte steht!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Veszelei Károly: A Pusztán / An der Puszta
A Pusztán
***
Nem halt még ki, nem halt még ki
A szép magyar nóta,
Megszólal még pusztákon a
Pásztor tilinkója.
***
Most is csak ugy kesereg még,
Mint valaha régen,
S ugy sírdogál szomorúan,
Csöndes nyári éjen.
***
Mindig akad egy-egy legény,
Kinek szíve gyászol,
S panaszt mond az éjszakának
Csalfa szép leányról.
***
S lány is akad — Isten tudja,
Ki mindig tesz róla,
Hogy soha se halhasson ki,
A bús magyar nóta.
***
Veszelei Károly 1867 -1902
***
***
An der Puszta
***
Noch ist es nicht ausgestorben,
das schöne Ungarn Lied,
hört man noch an der Puszta, das
Hirt, Tilinko am Ried.
***
Immer noch so dahin stöhnend,
dermal einst, vor lang her,
ein tristerer Gewimmer,
am Abend im Sommer.
***
Es findet sich immer ein Kerl,
mit trauernden Herzen
der beklagt sich an der Mondnacht
von Falschheit die Mädels.
***
Es gibt auch Mädchen, Gott weiß es,
die immer daran schmied’,
dass es niemals verschwindet, das
traurige Ungarn Lied.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Gyóni Géza: Irigység / Der Neid
Irigység
***
Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.
***
Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem - s megáldom mégis százszor mindet...
***
Írta: Gyóni Géza 1884 – 1917
***
***
Der Neid
***
Beneide der Brise, der spielt mit ihrem Haar,
beneide das Laub, welches über ihr beugt,
beneide alle Blumen in ihrem Garten
‘d alles, was ihre zarte Hand, je ergreift.
***
Beneide der Strahl, der sie jeden Morgen weckt,
den Wolken, nach dem sie so sehnsüchtig blickte,
beneide jeden Strauch, wo sie je ausruhte,
beneide – ‘d doch segne alles, was sie liebte.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Reviczky Gyula: Két útitárs / Zwei Weggefährten
Két útitárs
1
A bölcsőtől egész a sírig
Két útitárs megyén velünk:
Démon, világi gyönyörökben
És angyal, hogyha szenvedünk.
2
A démon örökös kaczajjal,
Csábítva, nyeglén jár elől.
Nézése inger, szava bűbáj
És ölelése majd megöl.
3
Bor, zene közt, vad orgiákban
Ott lebeg láthatatlanul;
Ott esik legjobb múlatása,
A hol a sziv mámorba fúl.
4
S mikor a rosszat elkövettük,
S megbánjuk, gúnyosan nevet.
Szivek vérzése, jajgatása
Neki a legfőbb élvezet.
5
Az angyal némán jár utánunk;
Őrjöngve nem halljuk szavát.
Siratja tévedt útitársát,
És ajakán nincs durva vád,
6
Mosolya bánat, hű szemében
Nagy, mennyei malaszt ragyog.
Megsimogatja homlokunkat,
Mikor mindenki elhagyott.
7
Nála az irgalom, bocsánat.
Ő szánakozva ránk tekint;
Keblére zár, csitít, vigasztal
S lecsókolgatja könnyeink'.
***
Írta: Reviczky Gyula 1885 -1889
***
***
Zwei Weggefährten
1
Von der Wiege weg, bis zu den Grab
zwei Weggefährten begleiten:
der Dämon, in weltlichen Wonne
und der Engel, wenn wir leiden.
2
Der Dämon mit ewigem lächeln
verleitend, hochnäsig voraus.
Reizender Blick, niedliches Wort, und
bei Umarmung, fast das Licht aus.
3
Bei Wein und Musik wilde Orgien
dort schwebt er unsichtbar herum;
dort hat er die meisten vergnügen,
wo das Herz ist im Rausch Spektrum.
4
Wenn etwas Schlechtes getan haben
‘d bereuen es, lacht er ironisch.
Blutende Herzen, ‘d an Geheule
amüsiert er sich barbarisch.
5
Wortlos läuft der Engel hinter uns
im Lärm fassen die Worte nicht.
Beweint er das verirrte Gespann
und gar keinen Vorwurf ausspricht.
6
Trauriges Lächeln, treue Augen
große himmlische Gnaden strahlen.
Unsere Stirne zart gestreichelt,
wenn uns alle verlassen haben.
7
Bei ihm ist Erbarmen, Vergebung.
Gefühlvoll wirft ein Blick an uns;
nimmt an der Brust, stillt und tröstet, küsst
die Tränen ‘d sagt: Gottseibeiuns!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Tóth Árpád: Ó, furcsa társak / Ach, eigen Gesellen
Ó, furcsa társak…
***
Ó, furcsa társak, emberek,
Köztetek járni nem merek,
Idegen vagyok én,
Búsan bolyongok köztetek,
A jó szótól is reszketek,
Fázós vagyok s szegény.
***
Ó, voltam én vidám s merész,
Álmok gályáin tengerész,
Ki boldog partokat
Keresne, tündér szigetet,
De nem leltem, csak szivetek,
Mely rosszat tartogat…
***
És édes táplálék gyanánt
Ettem a lomha bú-banánt…
***
Mind ellenségesen lohol,
És jó tekintet nincs sehol…
***
Fáj nektek is az öntudat,
A ti szemetek is kutat…
***
Írta: Tóth Árpád 1886 – 1928
***
***
Ach, eigen Gesellen
***
Ach, Leute, eigen Gesellen,
zu Euch darf ich nicht gesellen,
ich bin hier ein Fremder,
traurig irre ich unter Euch
und bibbere von jedem Wort,
ein frierend armer Kerl.
***
Ach, bin froh ‘d mutig gewesen,
als Seemann auf Traumgaleeren,
frohe Ufer suchen
traumhafte Insel erkunden,
nichts als euer Herz gefunden,
wo Hass und Neid wuchern.
***
Und dort nur als süße Nahrung
nur Banane Ass als Warnung …
***
Jeder rennt mit Kräfte ringend,
freundlicher Blick gibt es nirgend …
***
Tut Euch Weh das Selbstbewusstsein,
das Gewissen ist nicht lupenrein …
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni