Toni11 blogja

Toni11•  2025. február 8. 13:08

Csak egy kis karó 2

Csak egy kis karó 2

***

Ma reggel is arra mentem

karó most is ott álldogált,

amikor engem meglátott

egyáltalán nem reagált.

***

Úgy láttam, hogy megsértődött

egy pillantást sem vetett rám,

és rozsdás bögrével fején

végre rám nézett tétován.

***

„Kedves Karó, mi bajod van?

Mért vágsz olyan mérges pofát?

Tán valami rosszat tettem,

vagy akarsz egy-két pirulát?”

***

„Nincsen nekem semmi bajom,

van énnékem még pirulám,

adj inkább most vigasztalást

mert eltörött a furulyám.

***

Tegnap fenn voltam a Neten

és láttam, hogy fenn vagyok már,

nagyon elszomorított, mert

egy kutya sem ugatott rám.

***

Még is csak jobb itt a mezőn

itt minden kutya észrevesz,

de nálatok az nagyon ritka

ha valaki neked jót tesz.”

***

Behúztam én fülem-farkam

egy karó igaz szavára,

összeszedtem sátorfámat

mert elegem lett ma, mára.

***

Az úton most hazafelé

oly hosszan elgondolkodtam,

mennyi igazság rejtőzik

ebben a kis fakaróban.

***

Hogy ha az embereknél is

a fejükön bögre volna,

dús hajuk védné eszüket

oly gyorsan sem kopaszodna.

***

De így a kopasz fejükből

elpárolgott már az eszük,

a másikat nem is látják

és majd ez lesz a végzetük.

***

Mucsi Antal-Tóni         2012 Február 16

Toni11•  2025. február 8. 00:40

Rigó Tibor Leülni kéne / Man sollte hinsetzen

Leülni kéne

***

Leülni kéne fájni kicsit

bámulni az égre

hiszterikus felhők

fölé szállni

leköpni mindent

és mindenkit utálni

már ülök és

fel sem állok

ülve kell utálnom

az egész világot

szédülni így kell hogy nagyot

ne ess

ha valaki közben hátba vereget

vagy épp feltaszít és közben

feszít a kín

kereszteket vet szikrázó szemeid elé

taposson el

akinek én nem vagyok elég

vagy lökjön csak odébb

úgysem voltam én soha

senkié

hová tartozom

rég tudnom kéne már

a hatvan három évem is

csupa félhomály

latyakká olvad majd

ez is tavaszra

sziklák rejtekén kellene

építsek világot

ahol nem tapos senki

füvet és

nem lép a virágra

xanaxot szedek majd hogy lebegni tudjak és

köpni a világra

gondjaim így sorba ájulnak

én nevetek majd vidáman

gond egy szál sem

kiáltom hangosan

egy eszméletlen világba vetem be magamat

itt hagyom mind a

hatvan három

nyaramat

kinek kell

én nem kértem

nélküle is megleszek

nagyon is remélem

mert a realitás taszít a felhők fölé

lebegnem kell hát

korom itt hagyom

legyen csak mindenkié

legyen min rágódjatok

közönyös arcotokon

én legyek a pofon

csattanás süket fületekben

sárguló csipa vak szemeitekben

legyek minek akarsz hogy legyek

ülök a székemen semmi

sem érdekel

bolond cigánygyerek leszek

csórok majd neked a péktől egy kenyeret

ő majd szalad utánam üldözőbe vesz

kezében péklapát azzal fenyeget

és szalad a bolond közben

harap mohón

egy darab kenyeret

nyugi neked is adok

nem vagyok irigy azt

tudhatod

a bolondok őszinteségével adom tiéd a fele

tudom te értem nem tennéd ugyanezt

te normális vagy

van eszed

magadnak hagynád mind

hát hagyd megeheted

én most lebegek

a xanax megteszi hatását

az sem érdekel ha hallom csontom roppanását

fájni fog az bizonyos,

csak ülök a székemen

és azon gondolkodom

te-te és te is

miből gondolhatod

hogy erőmből még telik

felállni egyszer

mikor a sárba tapostál

nem is egyszer százszor  ezerszer

most tőled tanulok

papolni és forgatni a szemem

már hat a xanax na inkább megyek

ti legyetek jók gyerekek

én már szállok

egy másik világban lebegek.

***

Rigó Tibor: 1961 –

*** 

 

Man sollte hinsetzen

 

Man sollte hinsetzen mit wenig Schmerzen

in den Himmel starren

sich erheben über

hysterische Wolken

auf alles spucken

und auch alle hassen

und stehe gar nicht auf

ich muss es sitzend hassen

die ganze Welt

man muss schwindelig sein, das es

nicht zu tief fällt

wenn dir jemand auf den Rücken schlägt

oder einfach übertrampellt und in der Zwischenzeit

der Schmerz ist unerträglich

Kreuze wirft vor deinen funkelnden Augen

soll mich zertrampeln

für die ich nicht genug bin

oder mich einfach wegstossen

ich gehörte niemals zu.

Niemanden

wo gehöre ich hin

ich hätte es schon vor langer Zeit wissen müssen

meine dreiundsechzig Jahre auch

nur zu Dämmerung

wird zu Matsch schmelzen

bis zu dem Frühling

sollte in den Felsen versteckt

eine Welt aufbauen

wo niemand den Rasen

zertrampelt

und nicht auf die Blume tritt

ich werde Xanax nehmen das ich schweben kann und

auf die Welt spucken

meine Sorgen werden alle bewusstlos

ich werde glücklich lachen

überhaupt kein Problem

schreie es laut hinaus

ich stürze mich in eine unbewusste Welt.

Ich werde alles hierlassen

meine dreiundsechzig

Sommer

dem wer es haben will

ich habe es nicht verlangt

kann auch darauf verzichten

das hoffe ich wirklich

weil die Realität mich über die Wolken drücken

ich muss halt schweben

lasse mein Alter hier stehen

soll es allen gehören

sollen etwas zum Knabbern haben

auf euren gleichgültigen Gesichtern

soll ich die Ohrfeige sein

ein Klingeln in euern tauben Ohren

vergilbter Ziger in euer blinder Augen

ich soll das sein, was immer du willst, dass ich sein soll

ich sitze auf meinem Stuhl und

es ist mir alles egal

ich werde ein verrückter Zigeunerbub werde für dich beim Bäcker ein Brot grapschen

er wird mich hinterherlaufend jagen

mit einer Backschaufel in der Hand drohend

und der Narr dazwischen rennend

beißt gierig

ein Stück Brot ab

bleib ruhig dir gebe ich auch

ich bin nicht neidisch

dass weisst du doch

mit der Ehrlichkeit von Narren gebe ich dir die Hälfte ab

ich weiß, dass du für mich nicht das Gleiche tun würdest

du bist normal

du hast Verstand

du würdest alles für dich behalten

nun du kannst alles essen.

ich schwebe jetzt.

der Xanax hat gewirkt

es ist mir egal ob ich meine Knochen knirschen höre

es wird sicher weh tun

ich sitze nur auf meinem Stuhl

und ich denke darüber nach

du-du und auch

warum denkst du noch

dass ich noch meine Kraft habe

einmal aufzustehen

als du mich in den Schlamm getreten hast

nicht einmal hundertmal tausendmal

ich lerne jetzt von dir

zu plappern und mit den Augen zu rollen

das Xanax wirkt bereits, also gehe ich besser

Seid brav, ihr Kinder

ich fliege schon.

ich schwebe jetzt in einer anderen Welt.

 

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Toni11•  2025. február 7. 11:43

Csak egy kis karó I.

Csak egy kis karó I.

***

A tegnap esti sétámon

megláttam egy kis fakarót,

beleverték azt a földbe

rajta lógott egy darab drót.

***

Csak egy karó állt ott maga

körülötte sehol semmi,

a kis drót a földhöz köti

nem tud sehova sem menni.

***

Elgondolkodtam magamban

milyen lehet az élete,

itt mindig csak egyedül van

nem beszélget senki vele.

***

Néha egy kis madár rászáll

és rajta hagyja a nyomát,

sokan elmennek mellette

nem kérdi senki fájdalmát.

***

Fejbe verték akkor nagyon

amikor ide kitették.

kicsit szétrepedt a feje

de rossz bögrével befedték

***

Első feladata az volt

a kutyát hozzá kötötték,

's ha egy kicsit is megmozdult

már rögtön fejbe is verték.

***

A kutyával jól megvoltak

szorgalmasan meg locsolta,

a vége csak az lett annak

hogy nem is volt már fa szaga.

***

És a karó, karó maradt

sok-sok évet állva kibírt,

úgy látszik ma nagyon örül

mert kapott ma egy örömhírt:

***

Bekerítenek itt mindent

lesz mellette sok más karó,

nem lesz ő az egyedüli

a környékben orrfacsaró.

***

Lassan elbúcsúztam tőle

vár otthon már a vacsora,

holnap meglátogatlak újra

úgy mint egy jó új cimbora.

***

Mucsi Antal-Tóni                 2011 Február 15

Toni11•  2025. február 7. 07:40

Pásztor Árpád Színek / Farben

Színek

***

Hová tűnt az ezernyi szín,

A csillogó sugár?

Lelkem beroskadt romjain

Csak sápadt árnya jár.

***

Úgy, mint mikor a nap leszáll,

Kigyúl a végtelen,

De már sötétlik a homály

A távol téreken.

***

Az estnek rezdülő ködét

Ezer szín lepte meg,

Hol húnyó fény, kelő sötét

Egymásba lengenek.

***

Szél zendül . . . A köd megremeg . .

Nincs fénye semminek.

Csak még lelkemben rezgenek

A tovatűnt színek.

***

Pásztor Árpád: 1877 – 1940

***

***

Farben

***

Wo sind die tausend Farben her,

‘d die leuchtenden Strahlen?

In den Trümmern meiner Seele,

sind nur blasse Qualen.

***

Alsbald die Sonne untergeht

das Firmament wird hell,

aber es wird jetzt schon dunkel,

dort auf dem fernen Feld.

***

Der flackernde Abendnebel

von Farben überrascht,

wo Licht weg ist, kommt das Dunkel,

gegenseitig vernascht.

***

Der Brise weht … der Nebel bebt,

leuchtendes gibt nichts mehr.

Vibrierend in der Seele lebt

‘d, die Farben sind im Meer.

***

Fordította: Mucsi Anton-Tóni

Toni11•  2025. február 6. 11:59

Anton Alfred Noder Menschendünkel / Emberi öntelts

Emberi önteltség

***

Lábad előtt kis patak csobog

de te nem tudod, miről beszél,

fejed felett kismadár csipog

énekét nem érted, mit mesél.

***

Füledbe zümmögnek a méhék

egy örökké titkos dalocskát,

száz nyelven beszél a zsombék

az erdő, a mező és a láp.

***

És százféleképp az élet itt

gazdagon fonott, mint a tiéd,

de te nem veszel észre semmit

úgy, mint aki fenn a holdon él.

***

És oly elérhetetlen leszel

túltettél már mindenki máson,

Az egyedüli bölcs! Ám lehet,

egyetlen bolond a világon

***

Fordította Mucsi Antal  2013. 02 .04

***

Menschendünkel
***
Der Bach zu deinen Füßen klingt,
Du aber weißt nicht, was er spricht.                
Zu Häupten dir der Vogel singt,
Und was er singt, verstehst du nicht.
***
Die Bienen summen dir ins Ohr
Ihr ewig unenträtselt' Lied,
In hundert Zungen spricht das Moor,
Der Wald, die Heide und das Ried.
***
Und hundertfältig um dich her
Ist Leben, reich wie deins gewebt,
Du aber weißt davon nicht mehr
Als einer, der im Monde lebt.
***
Und dennoch dünkst du unerreicht
Dich über alle sie gestellt
Als einzig Weiser! Ach, vielleicht
Bist du der einz'ge Narr der Welt!

 

Anton Alfred Noder: 1864 - 1934