Toni11 blogja

Toni11•  2020. augusztus 5. 08:38

Thury Zoltán: Járjuk a világot / Wir reisen um die

 

Járjuk a világot.

***

Zsoldjába fogadta

Lelkemet a bánat.

Istenem ! de régi, —

Istenem ! de kínos

Már ez a szolgálat.

***

Rossz ember a gazdám,

Soh'se hagy magamra.

Pedig milyen édes

Lenne megpihenni

Egy-egy pillanatra.

***

Kikaczag, ha néha

Irgalomra várok,

Vállamon ragadva

Hurczol el és járjuk, —

Járjuk a világot.

***

Te gonosz ! Te zsarnok!

Roskadozva kérdem:

Mikor lesz már vége,

Mikor is telik le

 Már a szerződésem?

***

Thury Zoltán 1870 – 1906

***

***

Wir reisen um die Welt

***

Es nahm mich als Söldner

die Seele der Trauer.

Mein Gott! Aber schon lang,

mein Gott! Es ist so schwer

es ist schon, sehr lang her.

***

Sehr bös ist mein Meister,

lässt mich nie in Ruhe.

Dabei wie süß wäre

nur einmal ausruhen

in einer Schatztruhe.

***

Lacht er nur, wenn manchmal

ich auf Gnade warte,

schnappt mich an der Schulter

wir laufen nur umher, -

bis das Ende nahte.

***

Du Unmensch! Du Tyrann!

Hinsinkend frage dich:

wann ist endlich genug?

Und wann lauft der Zeit ab,

wenn der Vertrag aus ist?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2020. augusztus 4. 09:29

Zempléni Árpád: Első siker / Erster Erfolg

 

Első siker

***

Nedves szárnyakkal jár az esti szél,

Olvasgatom a lapokat.

Hisz némelyik most rólam is beszél,

Csokrot, tövist, borostyánt osztogat.

Hát nem csalódtam önmagamba mégse,

Itt a vigasz a nagy kétségbesésre,

Konok becsvágy, kinzó önismeret,

A hírtől gyógyulásod megnyered.

***

Tehát elérhetem elébb-utóbb,

Hogy nékem is lesz hírnevem.

A gyönge, vézna ficzkó győzni fog

Nagy ellenségén, az enyészeten.

Ha sírhalmom gyepes ormára süt,

A mit álmodtam búsat, gyönyörűt,

Ha túlél vívódásom, bánatom:

A vesztett létet nem sirathatom.

***

De kérdd az ősztől, miért szomorú ?

A tél felhője mért levert?

Mért haragos az égi háború?

A temető szellője min keserg?

Ha lábam egy virágot eltapos,

Egész napom merengő, bánatos.

Örömre nincs elég nagy izgalom,

A bút felkölti minden alkalom.

***

Zempléni Árpád 1865 – 1919

***

***

Erster Erfolg

***

Der Abendwind weht mit feuchten Flügeln

und ich lese die Zeitschriften.

Einige jetzt schon über mich blödeln,

verteilend Sträucher, Bernstein und Dornen.

Über mich hab’ ich keine große Enttäuschung

hier ist der Trost für die große Verzweiflung,

sture Ehrgeiz, quälende Selbsterkenntnis,

der Nachricht für dich ist ein Erlebnis.

***

Früher oder später kann ersinnen,

kann ich auch einen Ruf haben.

Der schwache, dünne Kerl wird gewinnen

auf seinen großen Feind, das Verblassen.

Wenn auf meinem grasbedeckten Grab sieht,

was ich geträumt habe, traurig dort liegt,

und wenn mein Kampf und Trauer überlebt:

wie mein verlorenes Dasein gelebt.

***

Doch frag mal den Herbst, warum ist traurig?

Die Winterwolke erschreckend?

Warum ist der himmlische Krieg jähzornig?

Was ist an die Friedhofsbrise ätzend?

Wenn mein Fuß eine Blume zertrampelt,

mein ganzer Tag ist nachdenklich, ruiniert.

Zur Freude ist nicht genug Aufregung,

weil die Trauer weck jede Bewegung.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2020. augusztus 3. 11:04

Kisteleki Ede: A fák suhognak / Die Bäume rascheln

 

A fák suhognak

***

A fák suhognak, felzavarta

A nyirkos szél nyugalmukat,

 hanggal, mely bensőm visszhangja,

Ködös kedélyem elmulat.

***

Oly idegen. Sötétbe oszló,

Nagy búm is ily alaktalan,

E suhogást hallgatni oly jó,

Melylyel vigasztalom magam.

***

A szél a mint a fákra támad,

Lombozatjuk tompán suhog.

E zajjá változik a bánat,

Mit eldalolni nem tudok.

***

Mint ős-zene a fáknak lombja,

Se dallama, se rimei,

Nehéz érzéseimet feloldja,

S szárnyával zengőn elveri.

***

Kisteleki Ede 1861 – 1931

***

***

Die Bäume rascheln

***

Die Bäume rascheln laut, gestört, von

den feuchten Winden behindert,

und auch mein inneres Echo, in

neblige Stimmung verschwindet.

***

Sie ist so fremd. Dunkel, aufgelöst,

mein großer Harm ist so formlos,

diesem Rascheln zuhören erlöst,

womit ich tröste mich hilflos.

*** 

Der Wind wie auf die Bäume losgeht

ihr Laub raschelt so stumpfsinnig.

Diesen Lärm in Trauer erfleht,

was ist nicht zu vorsingen ist.

*** 

Wie alte Musik von Laubbäumen,

keine Melodie, keine Riem,

die alten Gefühle aufbäumen,

schlägt mit Flügeln ein Requiem.

*** 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2020. augusztus 2. 08:44

Pósa Lajos: Boldogság / Beseeltheit

 

Boldogság

1

Fölfelé csak költők,

Eget ostromolva!

Fekete felhőkbe!

Zúgó viharokba!

2

Verjétek a lantot

Csattogó villámmal,

Én majd elpengetem

Egy szál kis virággal.

3

Szebb az én világom!

Dalos mezőn járok.

Körültem pillangók,

Csengetyüs bárányok.

4

Tépjetek csillagot

Bús homlokotokra,

Nekem bimbót ringat

A vadrózsa bokra.

5

Az én koszorúmat

A gyermekek fonják,

Minden kis levelét

Százszor megcsókolják.

6

Gyermekszem ragyog rám,

Ezer csöpp száj nevet

Óh, ezerszer boldog,

Kit a gyermek szeret!

***

Pósa Lajos 1850 – 1914

***

***

Beseeltheit

1

Nach oben nur dichte,

den Himmel belagert!

Zu den schwarzen Wolken!

Mit Sturm umgelagert!

2

Schlagt ihr halt die Lauten

mit dem klickenden Blitz

ich werde es zupfen

mit einem kleinen Spitz.

3

Meine Welt ist schöner!

In dem Lied Feld leben.

Rund um mich die Falten,

Glockenlämmer stehen.

4

Reiße einen Stern ab

für die traurige Stirn,

mir wiegt eine Knospe

der Rosenbusch in Sinn.

5

Den Rosenkranz für mich

Kinder weben m’ gelüst,

jedes kleine Blättchen

hundertmal wird geküsst.

6

Kinderaugen leuchten,

tausend Mündchen lachen

tausendmal glücklicher,

der, die Kinder lieben!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Toni11•  2020. augusztus 1. 09:18

Lipcsey Ádám: Hangulat / Stimmung

 

Hangulat

1

Szivem olyan mint a falevél:

Nyári nap ha rátűz, elalél;

Keresi a csöndes félhomályt,

Hol hivalgó fény, zaj sohse bánt.

2

Mit nekem a kapzsi emberek -

Ha befogad árnyas, hűs berek.

Sárgarigó ver fönt a bogon,

Alkonyatkor úgy elhallgatom.

3

Árva pipacs ottan ácsorog,

Álomteje pillámra csorog,

S félig önkényt, fél-önkénytelen

Édes lankadás győz lelkemen.

4

Esthajnali harmat gyöngye hull,

Az ég alja halkan elpirul,

Csillagos köntösbe öltözik -

Szivembe a béke költözik.

5

Hattyúformán úszó fellegek

Szeldesik a tengerkék eget;

Elmerengek a kék távolon -

Tán hogy élek, azt is álmodom!?

***

Lipcsey Ádám 1864-1912

***

***

Stimmung

1

Mein Herz ist wie ein Akazien-Blatt:

wenn die Sonne heiß brennt, verwelkt halt;

sucht nach der ruhigen Dämmerung,

wo Schatten ist, ‘d der Lärm nie wehtut.

2

Für was brauche ich die Geizhälse –

wenn ein schattiger Platz ausmerze.

Der Goldamsel schlägt laut an den Stumpf,

in der Abenddämmerung im Sumpf.

3

Verwaister Klatschmohn lauert unfern,

sein’ Traummilch tropft auf meinen Wimpern,

‘d halb willkürlich, halb unwillkürlich

süßes Absacken nimmt die Seele mit.

4

Die Tauperlen fallen an die Blätter,

der Himmel wird Rot über die Felder,

in einem Sternengewand zeigt sich,

und im Herz, das Frieden bewegt mich.

5

Schwanen förmiger Schäfchenwolken

verzieren das meerblaue Himmel;

mein Blick schweift über den Gartenzaun –

vielleicht, das Leben, ist auch ein Traum?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom