Toni11 blogja

 

A dicsőség és a szerelem

***

Szép a dicsőség, a diadalmi mámor

Rangos levegője;

Dicső az emlékmű, régi nagyságoknak

Néma hirdetője:

***

Csakhogy a dicsőség hervatag virágát

Letépik az évek,

S az ércemlékművet mély porba ledöntik

Törpe nemzedékek.

***

A szerető szívek csendben elrejtőznek

Forró öleléskor,

S nem hirdeti semmi a pillanatot, ha

Ajkuk együvé forr:

***

De midőn az évek sírba fektették a

Hírt vagy dicsőséget,

Hirdetik a szívek boldog találkáját

Erős nemzedékek.

***

Kováts Antal: 1881 – 1931 Temerini tanító volt

***

***

Ruhm und Liebe

***

Schön ist der Ruhm und auch das Triumphierende Rauschs

edle Atmosphäre;

Prächtig ist das Denkmal, als der stumme Zeuge

von der alten Größe:

***

Dass doch die vergängliche Blüte des Ruhmes

reißen die Jahre ab,

Und das Denkmal aus Erz stürzen

der Generatio knapp.

***

Die liebenden Herzen verbergen sich still im

glühender vergnügen,

und nichts kündigt den Augenblick an, wenn ihre

Lippen sich berühren:

***

Doch wenn die Jahre die Nachricht oder den Ruhm

ins Grab gelegt haben,

verkünden das Zusammentreffen der Herzen von,

von Generationen.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Csak egy kis karó 9

***

Ígéretemet betartva

meglátogattam a karót,

és figyelemmel hallgattam

a rajta ülő kis manót.

***

„A karó már elmesélte,

hogy te ma is ki fogsz jönni,

's látogatásaidat most

szeretné ma megköszönni.”

**

„Én vagyok az ki köszöni,

hogy elbeszélget itt velem,

örülök, hogy van még miért

eljönni otthonról nekem.”

***

„Sajnálja, hogy a nagybátyja

szó nélkül téged itt hagyott,

gazda gyorsan tűzre dobta

búcsúra időt nem adott.”

***

„Sajnos ez a mi sorsunk is

ha ráncos öregek leszünk,

ez a modern társadalom

nem tud mit kezdeni velünk.

***

A tudásunk még jó volna

csak szégyenlik tőlünk kérni,

egyszerűbb nekik azt ma már

mint elavult, elítélni.

***

Annak kedves kis manócska

nagyon megörültem itt kinn,

mert úgy tűntél nekem, mint egy

palackból kiszabadult dzsinn.

***

Kis karócska neked halkan

most még csak annyit mondok,

hosszú jövőt kívánok még

's egy karóhoz illő sorsot.”

***

Majd hazafelé indulva

eszembe jutott sok minden,

mert oly sok emberben ma már

egy cseppnyi becsület sincsen.

***

Minden bajnak más az oka

senki sem csinál ma hibát,

és oly kevesen látják meg

a szemükben a gerendát.

***

Egy emberi tulajdonság

ma már nagyon divatba jött,

hibát mindig másra keni

sűrűn mérges és sértődött.

***

Ő ma már egy szabad ember

neki nem parancsol senki,

s állandóan panaszkodik,

hogy elkerüli mindenki.

***

A demokrácia sem az,

hogy mindenki azt tesz, amit

akar, hanem nem kényszeríti

senki arra, amit ő nem akar.

***

Mucsi Antal-Tóni          2013 Szeptember 22

 

Lágy esti szellő

***

Leány álmokból

***

Lágy esti szellő halkan átsuhan

Virágós réten, árnyas lombokon,

Majd titkon ablakom felé röpül

Végigsímitja forró homlokom

     S én újra álmodom.

***

Lágy esti szellő halkan, csendesen

Repülj tovább virágos réteken,

Ne altass engem, úgyse alhatom

Ha elfejtett édes kedvesem.

     Ha nem kell már szivem.

***

Menj langyos szellő, néz be ablakán,

Enyelgve térj meg, ha most is szeret

És ha elfelejtett, nem gondol reám:

Térj vissza mint süvöltő fergeteg.

     S én majd megértelek!

***

Dr. Radványné Ruttkay Emma: 1886 - ??

***

***

Sanfte Abendbrise

***

 Aus Mädchenträumen

***

Sanfte Abendbrise gleitet sanft über

die blühenden Wiesen, schattiges Laub,

dann fliegt sie heimlich zu meinem Fenster

und streicht über meine glühende Stirn

     ‘d, ich träume wieder still.

***

Sanfte Abendbrise, leise schniefe,

fliegt weiter über blühende Wiese,

ass mich nicht einschlafen, ich darf ja nicht,

und wenn mein Liebster mich vergessen hat.

     Mein Herz vergisst ihn bald.

***

Geh, laue Brise, schau durch sein Fenster,

kehr zärtlich zurück, wenn er mich noch liebt,

wenn er mich vergessen hat, nicht an mich denkt:

Dann kehr zurück wie ein heulender Sturm.

     Doch, ich verstand es kaum.             

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Csak egy kis karó 8

**

Ma reggel az utam ismét

ki a határba vezetett,

hat hónap múlt el azóta

és sok „barátom” lelépett.

***

Csak úgy bántak ők is velem

mint én veled, te kis karó,

elkoptam már lassan én is

mint egy öreg lókaparó.

***

Az utolsó sétámnál itt

már csak egy plasztik karó állt,

téged nem láttalak sehol

és rám itt már senki sem várt.

***

„A nagybátyám állt itt sokáig

az unokaöccse vagyok,

a szomszéd kertjében nőttem

a fa átdobott egy magot.

***

Most engem gazdám kivágott

erős vagyok én kiskomám,

tovább tudok én itt állni

annál a plasztik karónál.”

***

„Köszönöm neked kis karó

hogy egy szót is beszélsz velem,

sok az a hat hónap alatt

már rég elfelejtett engem.

****

Ma mindennap többen lesznek

a virtuális barátok,

de sok csak annyi ér, mint a

statisztikának a számok.

***

Itt e rohanó életben

itt nagyon gyorsan szeretnek,

de sokan épp olyan gyorsan

már másnap, el is felednek.

***

Igazi jó barátságot

gyerekkorban köt az ember,

amikor még ő őszinte

és színészkednie nem kell.

***

Holnap is újra kijövök

és meglátogatlak téged,

remélem, hogy a Jó Isten

ad még annyi egészséget.”

***

Az örömtől job kedvem lett

s csodálkoztam is magamon,

sok talán szégyelte volna

de én ezt büszkén elmondom.

***

Úgy örültem e karónak,

hogy magammal alig bírtam,

siettem is nagyon haza

s otthon e verset leírtam.

***

Mucsi Antal-Tóni                    2012 Szeptember 21

 

Vergődés

***

Nagyon vigyáznak rám! Körülölel

Becéző gonddal egész kis világ.

Széltől is óvnak, hogy olyan vagyok,

Mint üvegházban sínylő vadvirág.

***

Nagyon vigyáznak rám. A lüktető

Élet zaja itt nálam csöndbe fúl.

S amig lesem a tünő perceket.

Zokogni kezdek öntudatlanul.

***

Szeretném porrá törni, zúzni

Arany kalitkám rácsait

S elmenekülni messze, messze,

Hol legtüskésebb a csalit.

***

Szeretnem hallani közelről

Az Élet harsogó zaját.

És mámorral belékiáttni

Valami vad melódiát.

***

Szeretném .. . ah de nékem nem szabad,

A gőgös Jólét fogva tartja im

És rabláncáról el nem engedi

Szabad világba vágyó álmaim.

***

Künn zsong az Élet. Új hajnal dereng,

A boldog ott jár az öröm ölén,

Gyönyörre gyúlnak künn a szabadok

S itt sorvadok én el vágyak tüzén.

***

F. Galambos Margit: 1892 – 1933  Óbecse

***

***

Verkrampfung

***

Man passt sehr gut auf mich auf! Mich umgibt,

eine kleine Welt voller Fürsorge gebt.

Man schützt mich sogar vor dem Wind, denn ich,

wie die Wildblume, die im Gewächshaus lebt.

***

Man passt sehr gut auf mich auf. Das laute Lärm,

des fröhlichen Lebens verstummt hier bei mir,

und während ich die Minute zähle,

fange ich unbewusst zu schluchzen schier.

***

Ich möchte es zu Staub zermahlen,

die Gitter des goldenen Käfigs,

und weit, weit in die Ferne fliehen,

dort, wo die Dornen so spitzig sind.

***

Möchte aus nächster Nähe hören

den dröhnenden Lärm des Lebens,

‘d, mit Rausch einer wilden Melodie

mich hineinwerfen mit Tendenz.

***

Ich möchte, doch mir ist es verboten,

der hochmütige Wohlstand hält mich fest

Und lässt mich nicht nach der freien Welt sehnen,

wo meinen Fesseln wären sofort zerquetscht.

***

Dort rauscht das Leben. Das Morgen dämmert schon,

die Glücklichen wandeln dort im Schoß der Freude,

dort entzünden die Freien zur Wonne,

‘d hier verbrenne ich am Feuer der Meute.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni