Toni11 blogja

A királyné álma

1

Mit álmodtál, jó királynénk,

A bécsi kriptában? –

Azt álmodtam: otthon voltam

Szép Magyarországban!

2

-Azt álmodtam: zápor szakadt,

Nem a borús égből,

Hanem a hű magyar népnek

Bánatos szeméből.

3

A magyar nép könnyzápora

Hullott szakadatlan',

Azt a sűrű bánatesőt

Ugy el-elhallgattam!

4

Egyre jobban közeledett

A hulló köny árja:

Egész tenger lett belőle

S  ömlött a kriptába.

5

Koporsómat a síró hab

Lágy karjára vette

S hazafelé, csókolgatva

Ringatta-rengette.

6

Egyszer csak a honi virág

Illatát ereztem,

Szépen szóló darumadár

Krógatott felettem.

7

Áldjon meg az Isten, hazám,

Arany szivek földje!

Minden röged öröknyiló

Örömvirág földje!

***

Írta: Pósa Lajos 1850 – 1914

***

***

Der Traum der Königin

1

Was hast du geträumt Königin?

Dort, in der Wiener Gruft? -

Ich träumte: Ich war daheim, in

Gödöllős Fliederduft?

2

Ich träumte: Sah ein Regenguss,

nicht vom dunklen Himmel,

sondern aus treuen, betrübten

und weinenden Augen.

3

Die Tränen des Ungarvolkes

haben nicht aufgehört,

diesen dicke Kummer Regen

ich hab's gerne gehört!

4

Und es kam näher und näher,

dass leise Tränenflut:

Wurde zu einem großen Meer

und strömte in die Gruft.

5

Mein Sarg hat der weinende Schaum

in seinen weichen Armen,

und auf dem Heimatweg küssend

mit großem erbarmen.

6

Auf einmal die Hausblume

ich konnte es riechen,

schön tönender Kranichvogel

krächzend überfliegen.

7

Gott segne dich mein Heimatland,

Land d‘ goldenen Herzen!

Alles an dir ist es ewig

Blumen ohne welken!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 Genfi tó partjáról

1

Genfi tó partjáról, hegyen-völgyön által,

Fut a gőzparipa liliomterhével,

Szivünk szerelmével, lelkünk bánatával;

De hiába hivjuk, de hiába várjuk:

Mi hozzánk nem ér el!

2

Koronás árnyai a bécsi sírboltnak

Kemény tilalommal az útjába állnak.

Hallga ! pedig szive megdobban a holtnak:

„Ereszszetek engem szép Magyarországba.

Odahívnak, várnak!”

3

„Ti maradjatok itt . . . Csak egv jöjjön vélem:

Sudarában törött én dali hajtásom,

Duna zsongó partján. Gödöllő kertjében,

Ott hadd pihenjünk el valamelv napfénves,

Virágos tisztáson ...”

4

„Ott hadd nyugodjunk mi... Magyar köny öntözte

Virágok nőjjenek a mi sírunk halmán,

Ott hadd álmodjunk mi. .. Magyar sziv költötte

Dalok ringassanak, arra bolyongók a

Kóbor szél fuvalmán ...”

5

Így dobog a szent sziv. Hiába, hiába !

Meg nem hallgatják a zord hatalmú árnyak,

Magukhoz idézik ! . . . Szép Magyarországba

Néma borongással csak a gyászszal terhes

Őszi felbök szállnak.

***

1898 Szeptember 16

***

Lampérth Géza 1873 – 1934

***

***

Vom Ufer des Genfer Sees

1

Vom Ufer des Genfer Sees durch den Arlbergtunnel,

rennt das Dampfross mit der teuren Lilienladung,

mit unseren Herzensliebe und Seelentrauer,

aber wir rufen und warten auf Sie vergebens:

Sie kommt nie mehr zu uns!

2

Die gekrönten Schatten der Wiener Grabstätten

stehen ihm mit einem harten Verbot im Weg.

Hört ihr! Wenn das Herz noch einmal geschlagen hätte:

„Ihr sollt mich sofort ins schöne Ungarn bringen.

Das macht ja kein Umweg!“

3

„Ihr bleibt hier. Nur einer soll auf mich dort warten:

In der Mitte des Wegs zerbrach jetzt mein Leben,

an dem Donauufer ins Gödöllős Garten,

dort wollte ich bei dem Sonnenschein entspannen,

mit Blumen umgeben!"

4

"Lass uns dort ruhen, dort wo mit ungarischem

Tränen bewässerte Blumen wachsen an Grab,

lasst uns dort träumen, dort von einem ungarischen

Herz dichteten Lied, von Wanderer gesungen wird,

wo mich Ungarn umgab,"

5

So schlägt ein heiliges Herz. Umsonst und achtlos!

Das Hören nicht, die Schatten der grimmigen Macht,

die beerdigen Sie bei sich! Zu uns fliegen bloß

die trüben Wolken mit der stillen Trauer, im

herbstlichen dunklen Nacht.

***

Am16 September 1898

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Krónikás ének,

Erzsébet királyasszonyunk temetésekor

1

Sírnak a harangok

Nagy Magyarországban;

Most szögeznek egy koporsót,

Idegen országban.

2

Be nehéz hallgatni,

A szögek verését;

Szegény hazám, Magyarország,

Szíved vergődését!

3

Szívünk vergődését,

Keserves jajunkat,

Most temetik idegenben,

A mi halottunkat!

4

De minek temetik?

El van már temetve,

Árva népem a te meleg,

A te hü szivedbe'.

5

Minek a virág is

A szemfödelére ?

Beborítja Magyarország

Ráhullott reménye! 

6

Sírnak a harangok

Nagy Magyarországban,

Most szögeznek egy koporsót,

Idegen országban!

***

Szabolcska Mihály 1861 – 1930

***

***

 

Chronist Lied

Für die Beerdigung unserer Königin Elizabeth

1

Alle Glocken weinen

im ganzen Ungarnland;

jetzt wird ein Sarg zugenagelt,

in einem fremden Land.

2

Es ist schwer, zu hören,

wie die Nägel schlaget;

meinen armen Heimat, Ungarn,

wie schwer dein Herz zwatzelt!

3

Das Zwatzeln des Herzens,

jammert wie Kojote,

jetzt wird im Ausland begraben,

Sie, unsere Tote!

4

Warum begraben? Sie

wurde lang begraben,

in unsern treuem und warmen,

ungarischem Herzen.

5

Warum auch die Blume

auf die Leichentücher?

Sie ist schon bedeckt von Ungarn

hoffnungsvollen Tränen!

6

Alle Glocken weinen

im ganzen Ungarnland;

jetzt wird ein Sarg zugenagelt,

in einem fremden Land.

*** 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

A vers ABC-je = U

***

Ma reggeli búcsúversem Finta Katától

***

Utolsó utadon

utolsó udvariasságom

utolsó utadra

utolsó ujjlenyomatom.

Univerzális univerzumba utazol

unszoló unszolásod uralkodása,

uralkodjon utolsó utad urnatemetésén.

***

Utolsó utadon

utad ugrótoronyból,

utánzó udvariassága

utolsó utad újjáéledő unalmassága;

Ugribugri utazók utasítására,

utolsó utad újjáéledő unalmassága;

Utólagos utópiája útitársaid utószójának.

***

Utolsó utadon

unatkozó utazótársaid,

Utcai unszolása utánpótlásodnak,

utolsó utadnak:

Utcai unszolása utánpótlásodnak,

udvariatlan utánaszámolása utolsó utazóidnak;

Utánozhatatlan utánzása utolsó utókornak.

***

Utolsó utadnak

utolsó utcasarkán,

utolsó utam

utolsó utalványozása:

Utolsó utad udvarmestere,

utolsó udvariassága útitársaidnak;

utolsó udvariassága útitársaidnak.

***

Mucsi Antal-Tóni                                              2019 December 4

 

Mit álmodol

 

Mit álmodol, édes anyám

Oda lenn a sírba'?

Azt kérdezem hantjaidra

Leborulva, sírva.

 

Van-e csöndes nyugodalmad

Én miattam ottan ?

Nem érzed-e, mily elhagyott

Árva vagyok mostan?

 

Oh ! ne tudd meg szenvedésim :

Hogy hány-vet a hullám . . .

Tört remények erdejének

Hulló lombja hull rám.

 

Óh ! ne tudd meg, legyen álmod

Csöndes, édes álom . . .

Porladozó szent szivednek

Semmi ott ne fájjon.

 

Oh ! ne tudd meg... Ha majd hozzád

Elröppen e lélek:

Majd ott, — majd a másvilágon

Mindent elbeszélek.

 

Írta: Soós Lajos 1856 -1902

 

 

Was träumst du

 

Was träumst jetzt du, liebe Mutter

dort unten im Grabe?

Das frage ich an deiner Grab

weinend, ohne Ruhe.

 

Hast du die ewige Ruhe

meinetwegen unten?

Fühlst du es nicht, wie verlassen

`d arme Waise drunter?

 

Ach, die Sorgen sollst nicht wissen:

wie mein Leben wallen,

wie Scherben einer Hoffnung Walds,

wie Laub, auf mich fallen.

 

Ach, du musst es nicht wissen,

träum, leiser, süßer Traum …

deinen Staub werdenden Herz

wünsch ich kein Albtraum.

 

Ach, du sollst nicht erfahren, wenn

zu dir fliegt die Seele,

dann dort, in den anderen Welt

werde alles dir erzähle‘.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni