Toni11 blogja

Ural vidékiről

***

Egy ezredévnek szárnyacsattogása

Repült fölötted el, te sziklafal,

Két nagy világrész közt határvonal!

Hol a turulunk fészke és lakása.

***

Egy ezredéve, hogy jós rikkanása

Megszűnt; s azóta zeng a harczidal;

Süvölt hadúr, tüzes villámival;

De a csatának kétes a folyása.

***

Miként ha titkos sejtelem jelezné :

Azért feszűl-e annyi férfikar,

Hogy végre is ragyogjon a magyar ?

***

Vagy elboruljon ? nincs ki fölfedezné.

Jövel tehát megint te jósmadár!

Szavadra ezrek áhítatja vár.

***

Írta: Pados János 1820 – 1892

***

***

Von Uralischen Provinz

***

Ein tausendjähriger, alter Flügelschlag

flog über dich, du stolze Felsenwand,

wo der Grenzlauf zwei großen Welten fand!

Und wo der Turul Vogels Heimat Nest lag.

***

Ein tausendjähriger, hellseherischer Ruf

beigelegt; seit dem hört man nur Kriegs Lied;

schillernder Kriegsherr, mit feurigem Glied;

doch dem Krieg, einen prekären Ausgang schuf.

***

Wie eine geheime Furcht würde zeigen:

Ob deswegen kämpft noch viel Männerarm,

das am Schluss, endlich glänzen soll Ungarn.

***

Oder soll Umwölken? Gibt’s heute nur feigen.

Sollst wieder, du Prophet Vogel rufen,

an dir tausende Andachten ruhen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Karácsony a Kárpátokban

Valahol fent a Kárpátokban

A fenyő erdők közepén,
Karácsonyestén áhítattal

Ül egy nehány magyar legény.

Egy terebélyes fenyőfára

Aggatnak egyet-mást körül:
Kis semmiségek, mit ma kaptak

A Tisza partról, messzirül.

Cukorka, alma, pár diócska,
Kis' képes lapok, levelek . . .
Az alföld rónáiról küldték

Asszonyok, lányok, gyerekek.

S Balázs Andris, a káplár igy szól:
„Fiuk! csak gyertya kellene!
A mi élő, karácsonyfánkról

Nem hiányoznék semmise !

„ A feleségünk képe itt van,
A gyermekek is, mind a hány;

Maga a Jézuska is itt ül

Mézes kalácsból fönt a fán

. . . E percben elbődül az ágyú

A túlsó bércek tetején.

Kigyúl a karácsonyfa lombja

És hull a sok magyar legény . . .

 

Irta: Révai Károly  1856 – 1923

 

 

Weihnachten in den Karpaten

 

Irgendwo oben in Karpaten

in der Mitte von Tannenwald,

an dem Weihnachtsabend mit Andacht

sitzen Männer vom Ungarn Land.

 

An den umfänglichen Tannenbaum

hängen sie ein paar Sachen auf,

Kleinigkeiten was sie bekamen

von Theiss Ufer, von Elternhaus.

 

Bonbons, Äpfel und ein-zwei Nüsschen,

Ansichtskarten, langen Briefen,

von dem ungarischen Ebene

geschickt von Frau, Mädchen, Kinder.

 

Alexander, der Korporal sprach:

„Jungs! Es fehlt nur eine Kerze!

Und dann von unserem Weihnachtsbaum

gäbe das schönste Ambiente."

 

„Die Bilder unsren Frauen sind da

von unserer Kinder auch;

Selbst das Jesuskind sitzt da, aus

Lebkuchen, oben auf dem Baum.“

 

. . . In dem Moment der Kanonenschuss

von den anderen Bergkuppe,

es brennt der Spitze des Weihnachtsbaums,

viele sind tot, von der armen Truppe . . .

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni